Szegényen gazdagon

Ács Nagy Éva
Szegényen gazdagon

Szegénylegény, kopottas gúnyában,
de szívében mégis gazdagon,
mert fénylik lelke , igaz a hite,
az élet élni tanította meg,
nem csalni, hazudni a valót,
látni a nincsben is a jót,
túllépni a gondokon,
a fájdalmas könnyeken,
lebegtetni maga előtt a holnapot,
szegénylegény , fényes ruhában,
reménytől telve gazdagon!

Örökké álmodlak

Ács Nagy Éva

Örökké álmodlak

Honnét jöttél hirtelen, nem is tudom,
képzeletemben újra összeraklak,
pirkadatban álltál ott a balkonon,
hajadban napsugár játszott
szemedben láng lobogott,
szád csábítóan mosolygott,
hajad táncolt a hajnali szélben,
szívem remegett-e látványra,
a vágy végigfutott testemen,
kezem már nyújtottam feléd,
hittem benne elérhetlek,
de csalóka volt reményem,
a semmit érintette kezem,
nem voltál más, látomás,
a képzelet játszott velem,
a hajnal ,a vágy, fátylat borított elmémre,
nem tudtam mi a való és mi a hamis,
megtört szívem fájón dobbant,
mégis a csalóka álmomba álmodom magam,
ha kell ezerszer , örökké, hol látlak majd,
hol ott vagy velem, s nem csak a képzeletem!

Szépség szerény

Ács Nagy Éva
Szépség szerény

Szépség, nevetek , kikenve, fenve,
valódi arcát jól leplezve,
a kép mást sugároz mint a való,
eldugni önmagát miért oly jó?
felvállalni a ráncokat nehéz lenne,
mutatkozni úgy mint ő, miért nincs mersze?
nem szégyen ha öregszünk ,
ha ráncaink vannak, még nem temetkezünk,
még az élet szép lehet nekünk,
tartogat számunkra szebb jövőt,
reményt, ezért nem értem az álca
mire való? a festék nem jó takaró,
a szép a szem igazi fénye,
mikor belenézzünk szeretteink szemébe,
a szép a mosoly, melyet az átélt pillanat csal
arcunkra,szép a bőr, ha unokák simogatják
kacagva, a sebhely melyet testünkön viselünk,
mert valamire emlékezünk,
jó volt az a biciklitúra, hol nevetve estünk az árokba,
sebek, hegek, mosolyok, pillanatok,
sírások, fájdalmak melyek edzetté tették lelkünket,
s valami varázst csalnak körénk, szépség,
boldogság palástját, ez szép,
az önmaga álcázása csaló remény,
a töménytelen festék lerombolja a szépet,
értelmét veszi az igazi szépségnek,
a szépség szerény!

Ima értünk, népünkért ( Ikon: Siess Zsuzsa)

Ács Nagy Éva
Ima értünk, népünkért
( Ikon: Siess Zsuzsa)

Édes jó Istenem,hozzád imádkozom,
kérlek őrizd meg tisztának lelkemet,
ebben az őrült világban elvesznem ne engedj,
mutasd meg a hozzád vezető utat,
 békét leljek végre és nyugalmat,
űzd el a gonoszt felőlem, ne kísértsen engem,
s ne kísértse többé népemet,
adj mint régen adtál, minden éhezőnek kenyeret,
ne lássam a fájdalom könnyeit anyák arcán,
ne zokogjanak gyermekeik felpuffadt hasán,
a gyomor soha ne korogjunk , legyen telítve,
érezze minden ember át, mi a jóllakottság érzése,
az ima mely szól feléd, cserepes ajkakon,
találjon végre vigaszt , a tenyér fohászra kulcsolódjon,
ne a kétségbeeséstől legyen összecsukódva,
a gondolat szabad legyen és tiszta,
ne bomlott elmével , hajukat tépve őrjöngjön a szegény,
a szívükben ültesd el a reményt,
a vigaszt, hogy holnap lesz, és holnap jobb lesz!
Kérlek Istenem, szánd meg a szegényt,
áldd meg kenyerünket,
Ámen!

Búcsú (F. Marikának)

Ács Nagy Éva
Búcsú
(F. Marikának)

Megint elment fiatalon egy barát,
végső helyre költözött, elhagyva otthonát,
nem búcsúzott, idő sem volt rá,
itt-hagyva magányban szeretteit,
hiába óvták, ölelték, ment csak némán,
hirtelen, maga után nyomott hagyva a földön,
dolga lett volna még ezernyi,
a világ terheit megérte cipelni,
de más sorsot szántak neki az égiek,
lelke pihenésre ítéltetett,
anya voltál, most gyermeked gyászol,
asszony voltál, férjed szeme könnyben ázik,
nagyi voltál, unokád nélküled nő fel,
de emléked él itt a földön,
él a szívükben, minden dobbanásban,
él a hátrahagyott a lábnyomokban,
az erdőn , a réten, a nyíló virágban,
élsz, szeretteid vérző sóhajában,
emléked nem fakul, mindig él,
a búcsúd nem volt végleges,
a találkozás egyszer megtörténik majd,
ölelsz, kacagsz , szeretsz újra,
mert soha nem hal ki a remény!

Boldogság

Ács Nagy Éva
Boldogság

Gyerekszobában hancúrozás,
önfeledt párnacsata zaj,
mókás árnyékok kacagnak,
tollpihe ezerfelé száll!

Otthon , édes otthon Bartók Anitának

Ács Nagy Éva
Otthon , édes otthon
Bartók Anitának
Szeretettel!!

Vándor vagy , idegenben élsz,
mondd csak, honvágy gyötör -e?
Az éjszaka árnyai nem bántanak ott,
vagy látsz ott fent az égen egy csillagot?
A szél erősebben fúj e a falvakban,
mikor vihar tombol,
az eső íze olyan e , mint itthon,
vagy ha jő a Tavasz
érzed orrodban az orgona illatot?
Vagy az akác édes, romantikus erejét,
vagy a háborgó Balaton hullámzó vízét?
A csábító hegyormokat, a fenyvesek susogását,
s a Duna csendes folyását!
Vándor vagy, idegenben,
de otthonra mondd ott leltél?
vagy követted szíved ,szerelmed hajtott előre,
otthon hol vagy ,? ott hol a szíved, szerelmed,
vagy ott hol világra jöttél,
hol őseid a földben nyugszanak,
hol felnőttél, sírtál, szerettél, reméltél,
otthon hol vagy? ez a hely vár rád,
otthonod ő, mindig szívesen fogad!

Télben a nyárból melegszem

Ács Nagy Éva
Télben a nyárból melegszem

Amerre nézek, fehér és fagyos az út,
hideg van, és szürke köd,
a felhők háttérbe vonultak,
a nap sem melegíti fel a tájat,
a fákon nem kismadár, zúzmara ül,
szívem bánatos, téli magány lepte,
a nyárnak tovatűnt az emléke,
de én emlékszem minden pillanatra,
emlékszem, hogy öleltél a parton,
súgtál fülembe csábító, vérlázító szavakat,
forró, tüzes csókjaid arcomon landoltak,
kezed mohón elindult felfedezni testemet,
gondolatom elkalandozott, ó Istenem de jó volt,
puha, bársonyos, és meleg,
csupa szenvedély , izzó láva, szerelem,
emlékszem,
s most a zord télben a nyárból melegszem!

Nagymama hol vagy?

Ács Nagy Éva

Nagymama hol vagy?

Volt egyszer egy élet,
egy boldog pillanat,
egy zöldellő rét,
hol virágok nyíltak,
önfeledt boldogságban,
táncot járt két lélek
együtt dobogott szívük,
a gondolat egyfelé szállt,
mosoly volt felelet mosolyra,
a ház falát moha még nem lepte,
tenyérbe röpült színes lepke,
volt egyszer egy élet,
ma már fakó pillanat,
én szaladok a réten,
sóhajom száll felfelé,
gondolatom is az övé,
nagymama hol vagy?

Bimbóból rózsa

Ács Nagy Éva
Bimbóból rózsa

Édesanyám , a kertedben még
vígan éldegéltem, nem is oly rég.
Bimbó voltam ,lassan kinyíltam,
illatos rózsa lettem,virultam!
Gondosan nevelgetett kezed,
csak öleltél, értem dobbant szíved.
Hálám édesanyám,felnőttem!
Megérhettem  hogy rózsa lettem!
Köszönöm drága édesanyám,
hogy sok gondot fordítottál rám!
Öntözgettél,és nevelgettél,
hogy mindig szívből szerettél!
Ha épp engedetlen és rossz voltam,
türelmed határát birtokoltam.
Gondoztad kerted szúrós virágát,
köszönöm, éltem színes világát!

Lelkem szabad

Ács Nagy Éva

Lelkem szabad

Ma felhajtottam egy pár pohár alkoholt,
kedvem kerekedett, egyre nőtt,
táncolni, szállni vágytam,
repülni a fellegekbe,harcolni, fegyvert rántani,
a lábaimról a béklyót leszakítani,
titkos kéjre vágyni, magam bátorítani,
merszem az alkohol, előnyt kovácsol félszegségemen,
bátor vagyok, mindent merek, legyőzöm a lehetetlent,
előttem lebegnek vágyam árnyai,
a francba akkor is győztes leszek,
sutba veletek, sutba, vagy gúzsba,
mindegy, én én leszek, tűnjetek el végleg,
a vacsora nem én leszek,
nem tálaltok fel az úr asztalára, nem,
most szabadulok tőletek, húúúúú
elmém még tiszta,nem szorulok gondozásra,
bár leheletem borgőzös, émelyítő,
lépésem kicsit inog, sőt kacskaringós,
de félszem a pohár alján maradt,
de mégis lelkem, ti férgek szabad!!!!!

Biankámnak Bolondod vagyok

Ács Nagy Éva
Biankámnak
Bolondod vagyok

Törpe kicsi lány,
édes angyalkám,
te vagy az én
unokám!
Nem szégyenlem
kimondani,
nagyi lettem, biz nagyi!

Ott voltam
mikor születtél,
mikor a világra jöttél!
Nagyon vártam a napot,
reszkettem, féltem,
mikor édesanyád,felém
nyújtott!
Kicsi szemed ragyogott,
fénylett ,mint a
legszebb napsugár.

Boldogság járta át
meggyötört szívem,
köszönöm, hogy lettél
nekem, kincsem.
Mosolyogtam,
te is mosolyogtál,
A legszebb voltál,
a legszebb nekem,
drága egyetlenem!

Köszönöm, hogy megértem,
hogy a mamád lettem kincsem!
Ha kell hercegnőset
játszok,veled!
Kell a bolondod leszek!
Bolondod, a te
bolondod,
kis angyali tündérem!

Annának Szülinapodra! Dalol ma a madár

Ács Nagy Éva
Annának Szülinapodra!
Dalol ma a madár

A tegnapok elfogytak,
de emléke bennünk él,
a jelent széppé teszi ,
a jövőt pedig felépíti ,
öregszünk, bölcsebbek leszünk.
ne ijedj meg ha éveid száma nő,
minden korban legyél igazi nő,
mert kincsed a lelked,
mely báj, és tisztaság,
mely nem öregszik sosem,
szabadon száll,
mint kismadár,
mely ma kora reggel
csicsergett a fákon,
hallod, hogy szólt,?
boldog születésnapot kívánok!
S beálltam én is kismadárnak,
beálltam dalos pacsirtának,
mely zengi , zengi teli torokból,
ma nem fogyok ki a szóból,
köszöntelek én is, kora reggel
kívánom hogy Isten sokáig éltessen!

Furulyám neked szól

Ács Nagy Éva
Furulyám neked szól

Csodafurulyám szól, fent a bérceken,
dallam száll messzire, túl a réteken.
Elviszi neked a szívem bánatát,
reméli nálad majd vigaszra talál!

Had legyek én a mindenség, vágy neked,
a dallam lágyítsa meg kemény szíved.
Furulyám sír, mégis neked édesen,
sóhajom száll feléd , fent fényesen!

Szemem könnyes, de még reménykedik,
otthonra lelek benned, bizakodik!
Csoda dal ez, szép és csábító varázs,
a szerelmem lángja lett, izzó parázs!

Vallomásom csak egyszerűen furulyál,
a szenvedély bennem pergő táncot jár!
Fújom ha kell, fújom akár reggelig,
macska pajtásom benne gyönyörködik.

Furulyám neked szól, mondd csak hallod -e?
szólj végre, jelezz ,van neki reménye?
Vad tangót jár az égen a napsugár,
bolond szerelmes szívem válaszra vár!

Mindig nevess

Ács Nagy Éva
Mindig nevess

Nevess, fájdalmad ne mutasd ki,
nincs oly ember ki nem fog kinevetni,
Nevess, kacagj irigyeid szemébe,
bánatod ne legyen közszemlére téve.
Belül fájhatsz, üvölts titokban,
lelj, keress békét önmagadban,
Könnyeid nyeld le,s ha befelé folynak
tartsd magadban , magadnak a fájdalmakat.
Mert nincs oly ember ki ebben veled tart,
mert mindenkinek jutott egy száraz part,
felállni, remélni, önmagad tudsz csak,
hogy lépni , élni fogsz, magadra számíthatsz!!

Orgona lány

Ács Nagy Éva

Orgona lány

Majd ha nyílik az orgona,
illatát feléd viszi a szél,
akkor neked életre kelek,
tündérálmomból ébredve,
szerelmet viszek eléd.
örök boldogságot remélve,
a jövőtől nem félve,
életem kezedbe teszem!

Szakítsd le harmatos virágom,
élvezd a szenvedély izét,
érezd testem melegét,
tudd, hogy önként adom neked,
nem palástolva vágyamat
eléd teszem szívemet,
eléd, hófehér lelkemet
őrizd jól meg, hisz tied!

Majd ha nyílik az orgona
illatát feléd viszi a szél
akkor benned életre kelek!

Ha majd..én akkor is várlak

Ács Nagy Éva
Ha majd..én akkor is várlak

Ha még leszek, ha még itt leszek,
várlak tárt karokkal,hevesen dobogó szívvel,
remegő vággyal, kócosan,álmosan
esőben ázva, vagy forróságban aszalódva,
ha még leszek , és itt leszek,
számlálom a perceket mikor újra ölelsz majd,
szememből könny pereg, végig folyva arcomon,
kezemmel elkenve összemaszatolom bőrödet,
fejem a válladra teszem, mélyet sóhajtok,
érzem illatod, magamban elraktározom,
ha majd nem leszek, ezt magammal had vigyem!

A kenyér legyen szent

Ács Nagy Éva

A kenyér legyen szent

Kenyér ünnepe szent,
kezünk által, vérünk által érlelt,
kenyeret mindig adj minden
éhezőnek,
friss, ropogós kenyeret,
ne kolduljon érte az utcán senki,
az éhínség fájdalmát ne hallja világ,
csend legyen, béke, a jóllakottság érzése!
A kenyér legyen hát szent, és mindenkié!

Eggyé váltan Evokáció József Attila.Este volt s a bőrünk összeért

Ács Nagy Éva

Eggyé váltan
Evokáció
József Attila.Este volt s a bőrünk összeért


Hajnali fény táncolt velünk
szikrát szórt a vágy, játszott az érzelem
ott a pompás, szerelmes reggelen
akkor mikor a nap tüze hevített
életre kelt végre a szenvedély
eggyé váltam én,
egy voltam én veled!

Mindig ezt akartam,vágytam,
mindig, mikor csak ábrándoztam.
S ó  titkok, valós álmok, tudom meg sosem csaltok,
elhoztátok őt ide hát nekem!
Félek,vége lesz egyszer,a sors gonosz,
félek nagyon, hogy elvesz majd tőlem ,
megint úr lesz bennem a rút magány,
fájdalmas  lét!

Zokogok akkor hideg sivár éjszakán,
lelkemben szuicid gondolat
ülepszik s a sors álnokul majd nevet rám!
Miért büntetsz így te feljebbvaló?
miért jó neked, ha könnyezem csak és fájok,
megszabadulni tőled ,hogy lehet?
hagyhatnád hát ,hogy egy legyek vele,
engedd boldogságom szabadjára
mert vele teljes lesz az életem,
vedd le gonosz átkodat végre rólam ,
had éljem még ezt a szerelmet!

Béke bennem

Ács Nagy Éva
Béke bennem

Nem akarok másnak látszani,
nem akarom álcázni magam,
mert nem festhetem át a kék eget,
nem színezhetem másra a napot a holdat,
a fű is zöld marad,mint a tenger vize is kék
a réten a pipacs piros, a napraforgó sárga
olyan milyennek teremtették,
így szépek, a dombok, hegyek, völgyek,
zuhatagok, s az erdőn a fenyvesek,
az idő csak szépít rajtuk ,évről- évre,
én is ilyen vagyok, nem dugom el a ráncokat
holmi alapozóval, csak rontana a helyzeten,
elfogadtam magam úgy ahogy vagyok,
hibákkal, idomtalansággal együtt,
béke van lelkemben, béke a világgal,
a sorssal, béke saját magammal,
béke, hogy egyszer véget ér a lét,
mert minden nem lehet örök!

Ne legyen vége a mesénknek

Ács Nagy Éva
Ne legyen vége a mesénknek

Álmodtam veled, mint minden éjjel,
álmodtam egy rózsaszirmos világot nekünk.
Jöttél felém fehér lovon,a ködön át,
szívem dobbant , sóhajom magasra szállt.
Felém nyújtottad kezed, csalogattál,
s én lóra pattantam veled, nem tiltakoztam.
Száguldozunk a boldogságunk hona felé,
s nem érdekelt ki mit gondolt, s miért.
Tudtam ez a perc, ez a pillanat csak a miénk,
te vagy a hercegem, szívszerelmem.
A hercegnőd pedig én vagyok,
neked születtem, szívem veled dobbog.
Őrzöm a tüzes csókodat a számon,
míg élek, sosem feledem , bennem él örökké.
Véremben csörgedezel, mint a kis patak,
hol fáradtan pihenni térünk,fejem válladra hajtom,
kéz a kézben , szerelmesen andalogva sétálunk.
Nézzük a tiszta patak vizét, csodaszép átlátszó,
hallgatjuk a madarak énekét, mely most csak nekünk szólt.
Arcunkat lágy szellő simogatja,becézgeti édesen,
szemünk fénylik, arcunkon boldogságpír ragyog.
Nem akarom,hogy véget érjen,kell, hogy mindig így legyen,
ne rombolja le a végzet az álmot, ne legyen vége a mesének!
Akarom, hogy örökké tartson, ez a szerelem megmaradjon!
Maradj a hercegem,maradj meg nekem kedvesem!

Szeretnék szeretni

Ács Nagy Éva
Szeretnék szeretni

Akkor este melléd bújtam,
akkor este hozzád simultam.
Akkor kellett volna az ölelés,
akkor kellett volna a szeretés!

Ott akkor nem kaptam meg,
ott akkor feledésbe ment.
Szívem vérzett akkor este,
kezem kezedet hiába kereste.

Vágyam elillant mint a képzelet,
megfájdítottad szívemet.
Mit ér a szó, hogy szeretlek!
Ha néha nem így érzed..

Miért csak akkor hívogatsz,
ha te a vágyaddal simogatsz?
Miért nem bújhatok én melléd,
szeretlek,nem érzed még?

Nem akarok mást ,
csak néha én is
szeretni szeretnék.

Feledni lehet e ? (Tesóimnak külhonba)

Ács Nagy Éva
Feledni lehet e ?
(Tesóimnak külhonba)

Menni kéne, de szívem vissza húz,
mint mágnest úgy vonz ez a föld,
ideragadtam,ez a hazám.

Menni kéne, hontalannak lenni,
de ott nem fogok akácillatot érezni,
itt nevelt fel keservesen apám.

Menni kéne, kényszerből muszáj,
mert csak én ragaszkodom érte,
vagyok hazám számkivetettje

a sok közül, ki éhbérért gyárban ül,
menni kéne, szívem szakad meg,
a mágnes a földtől elszakadna.

Mi  ide vonz értelmét vesztett már,
menni, menni, hontalanként élni,
az érzést, hogy itt születtem feledni!

Mondd lehet- e egyáltalán?

Szerelem lángban

Ács Nagy Éva
Szerelem lángban

Ködfátyolt , rózsaszirmokat,
bódító varázsharmatot,
szórt ránk a sötét,
leplezte a nászunkat,
búja és szenvedélyes viharos
vágyunknak az éj
leple nem szabott határt,
nem tudni hol kezdődik a te meg én,
csak egyek voltunk mi,
két szerelmes,
pezsdítő vad táncban,
hullámok a tenger kékjében,
szél a viharban, mi törtünk
előre, vágyunk űzött, hajtott
megállás nem volt,
nem, addig míg a célt el nem érjük,
addig feladni ezt nem lehet!

Lebegj velem

Ács Nagy Éva
Lebegj velem

Szeretlek, csupán szó,
de benne vágy rejtőzik,
vágy az álmokra,
a szenvedélyre,
vágy érted,
tűz szívemben,
láng a lelkemben,
hogy ölelj, csókolj,
sose engedj el,
szoríts magadhoz
még lehet!
lebegj velem,
lebegj ég és föld között,
lebegj át az életen!

Csak csendben szét

Ács Nagy Éva
Csak csendben szét

Csendem fájó csend,
néma hangtalan állapot,
hol eladtak a vágyak,
s tettek már nem követelőznek,
csendem már a semmi,
kezdete a végnek,
hol nincs érzelem,
a szenvedély nem termel babért,
az északi szél fújja álmaim
a temető felé,
 csak csendben szét!

Szemüveg szerelem

Ács Nagy Éva
Szemüveg szerelem

Ha felveszem és rajtam van,
előkelőnek érzem magam,
más vagyok ,más a mosoly,
más az arc, csillogóbb az íriszem,
szebbnek látom a világot,
színesednek a ködfoltok,
mert tiszta és valós lett minden,
nem árnyék, nincs félhomály,
kedvenc ékszerem lett,
ma már büszkén viselem,
nem szégyenlem,nincs miért,
nem dugom el, nem takargatom,
a zsebembe sem rakom,
arcom, szemem ragyogását ékesíti,
oly nekem mint egy diadém,
hozzá szólok , becézgetem, dédelgetem
lágyan végig simítok a lencséjén,
köszönöm, hogy van nekem,
sóhaj felé, hálám neki,
szemüvegem rájöttem szeretlek!

Tépjetek szét

Ács Nagy Éva
Tépjetek szét

Rabszolga lét, rab vagyok,
láncon tartanak fogva,
tilóban testem,
béklyóban lábam,
senki sem menthet meg ,
néma kínomban kiáltok,
hát tépjetek szét,
lakmározzatok belőlem
ti véres fogú ordasok, tépjetek,
nem fáj, hisz szívem rég halott,
megszűnt dobogni mikor
elvették igaznak hit álmaim,
hideg lett, mikor feladtam a vágyaim,
elszállt belőlem igazi énem,
tépjetek szét, már nem érzem!

Vágytánc

Ács nagy Éva
Vágytánc

Mézédes csábító szavak,
mellyel hozzám szól az ajka.
Lágyan, torokból tör elő a hang,
felkavar, nyugodni nem hagy.
Válasz, bizsereg testemben a vágy,
várom, hogy hozzám érjen ,símitson kéz.
Csókra nyújtom feléd cserepes ajkamat,
várom ,hogy éltető csókot adj.
Édes , zamatos, vágyszító ez a csók,
tőled jólesik egy érintés , egy leheletnyi bók.
Csábíts el heves szenvedéllyel,
csillapítsd éhséged velem egész éjjel.
Lakmározz belőlem, tápláld az éhező vágyad,
bízom benne,hogy a szerelem reggel újerővel támad.
Ha éhes leszel megint, bátran kezd lakomád újra,
mert vágyad ha nem kap enni, teljesen felőröl.
Neki mindig,mindig enni kell adni,
neki mindent mít kér meg kell kapni.
Táplálni kell, etetni csak etetni,

mámoros éjszakán jóllakni, eltelve pihegni!

Te tetted széppé

Ács Nagy Éva
Te tetted széppé

Anyák napján mit is mondhatnék
neked drága jó anyám,
azt, hogy köszönöm, hogy felneveltél,
s gondod volt reám.
Megköszönni nem tudom eléggé,
az életem te tetted széppé!
Igaz emberé általad lettem,
s most utadat virággal hintem.
Rád szórom szirmait a virágnak,
elárasztalak , fürdetlek illatában.
Ezentúl kérem a jó Istent,
utad még élsz,
virággal hadd hintsem.
Ne legyen életedben több fájdalom, bánat,
csak boldogság, öröm mi feléd sok árad.
Egy gyermeki szív nem kívánhat többet,
egy boldog anyát,s egy mosolyt még tőled.
Ráncos fáradt kezed én fogom fogni,
ha kell életem érted feláldozni.
Boldognak akarlak látni végre,
nevetve nézni, örömtől könnyes szemedbe.
Óvni szeretnélek a bajtól, gondoktól,
anyám szeretlek,maradj velem,
ez minden óhajom.
Dajkáltál ,ápoltál s velem voltál,
most én adom át ,mit egykor te adtál.
Köszöntlek ma e napon,
de köszöntlek én minden napon.
Nem csak ez a nap a tiéd,
még élsz minden nap ajándék.
Szeretet árad lényedből,
jóság a szívedből.
S én ezt tőled megtanultam,
a szeretet az mit én is adtam.
Meggyötört életed pihenésre vágyik,
most én segítek teszek róla,
életedben most legyen pázsit.
Pihenj végre drága jó anyám,
pihenj,én  ígérem vigyázok rád.

Ha szeretlek

Ács Nagy Éva
Ha szeretlek

mikor szemem a szemedbe néz vágyódva,
kezem majd a kezedhez ér lángolva,
láztól remegő testem a testedet érinti,
akkor szerelmes szívem a te szívedet kéri!

Tücsök zene nekünk

Ács Nagy Éva
Tücsök zene nekünk

Éj fekete csöndjében,
bokrok sűrűjében , vagyok magam,
lámpásom milljó Szentjánosbogár,
melyek sejtelmes fényt küldenek felém,
csendben vagyok, némán hallgatok,
hallgatom a tücskök énekét,
szebben szólt mint száz hegedű,
csodálom -e mesés éji zenét,
éjszakai csodás szerenád,
nem hallani ennél szebb muzsikát,
képzeletem messze szalad,
be a fű közé, hol zenészek gyülekeznek,
s nem tudom igaz lenne -e nyári éj,
ha a mező csak némán zengne,
csak némaság, sötétség uralkodna ott,
hol fülembe húzzák most a mezei dallamot,
a hold sem tűzne ezüstöst fényt rám,
nem ábrándoznék a fa alatt mélán,
nem képzelhetném ,hogy velem vagy,
s -e zene csak nekünk szól a fák alatt,
hol szerelmesen andalogva,
ajkunkon mézédes csókok íze,
szemünkben fény, a boldogság fénye,
hát milyen lenne nélküle, mily sivár a lét,
csend lenne, köd és néma száj,
béna láb, mozdulatlan kéz,
mely csak lógna, ölelésre nem mozdulna,
s kényszerből dobogó remete szív,
a szó elakadna, nem fújna
szerelmes szavakat felénk a szél,
örök rabságban tartana bennünket a magány,
hát szóljon értünk , nekünk, a tücsök szerenád!

Törött lét

Ács Nagy Éva
Törött lét

Elfogyott erőm, elmúlt a fényem,
töredék lett régi énem,ez nem érdem,
kínzó gyötrő kísértetek követelnek
belőlem, tépik ki az utolsó reményt is ,
nincs menekvés, csak beletörődés
nincs küzdelem, csak feladás
legyőztek, győzött a nem értem világ!

Prózavers Választás

Ács Nagy Éva
Prózavers
Választás

A nő akkor találkozott vele, mikor nagyon maga alatt volt, s ő felfigyelt rá, meghallgatta, vigasztalgatta. Olyan lelki társ , barát volt. Amúgy nem volt szép férfi, közel 120 kiló, de szép kék szeme, csodás mosolya, mellyel mindent elfelejtettet. Találkozgattak, beszélgettek, nevettek, kirándultak, ölelték, csókolták egymást, de az sosem történt meg!Miért, nem volt rá alkalom, talán nem is hiányzott nekik, csak az kellett, hogy legyen egy lelki társ mindkettőjüknek.A nő özvegy volt, a férfi házas ember, a nő okos volt, tudta, hogy a férfi sosem hagyná el a családját érte, és őszintén, nem is akarta volna.Boldog volt így ,neki a sok lelki sérülés után pont megfelelt ez az állapot. Egyelőre nem kívánt több testi érintést, inkább beszélgetést.Történt egy szép napon, hogy a nő megismert valakit, igaz még sosem látta, csak beszélgettek telefonon, és fényképet látott róla, de a hang oly csodás volt, hogy szinte szerelmes lett percek alatt. Titkolta a másik elől, nem beszélt róla, nem akart fájdalmat okozni.De jól tudta elfog jönni az a pillanat mikor így nem mehet tovább.Így szenvedés, hazugságra építeni fel az életét nem lehet, le kell zárnia az egyik kapcsolatot.Sokat rágódott, de a szerelmet választotta, s nem csak azért, mert a másiknál örök második lett volna, amit ő nem akart, sem követelőzni, sem bujkálni, nyíltan akart sétálni, szerelmesen andalogni , vagy bohóckodni,megmutatni a világnak a boldogságát., Nőnap volt, mikor döntött, a férfi jött, virágot hozott, megköszönte, és sírt,bevallott mindent és könnyekkel búcsúzott! A férfi ránézett és megfogta a kezét, ő is könnyezett , és szólt, akkor is szeretni foglak, sosem feledlek! A nő ránézett , szólt , én sem!

Az élet fogaskerék

Ács Nagy Éva

Az élet  fogaskerék

Az életünk mint fogaskerék,
játszadozik a sors velünk.
Egyszer fent,egyszer lent,
így pörget nekünk!
Kétségek, fájdalmak övezik,
sebek, melyek nem hegednek be.
Tépázott sorsok, vihar vert lét,
fájdalom, hol nyomor az úr.
Miért nem pörög úgy a kerék,
hogy többet legyünk fent,
mint lent a porban?
Mit kell ahhoz tenni,
hogy a napot elérjük,
hogy fényét, melegét érezzük?
Miért nem sikerül mindenkinek minden
miért van másnak az ami nekünk nincsen?
Miért süt másra szebben a nap,
pedig nekem te is itt vagy!
Már nem elég ,hogy fogod kezem,
már nem elég az amit mondasz nekem!
Többet szeretnék az élettől,
boldogabb , gondtalan napokat.
Szeretném ha többször mondanád,
amit ki kellene mondani,
s nem magadban tartani.
Pörgesd nekem a kereket,
pörgessük együtt, még lehet!

Feledj vagy szeress

Ács Nagy Éva
Feledj vagy szeress

Ha csak azért vagy velem,
hogy ne legyél egyedül,
Feledj el!
Ha csak azért ölelsz,
hogy ölelj valakit!
Feledj el,
Ha csak azért szeretsz,
hogy muszáj szeress ,
Feledj el!
De ha engem akarsz,
engem ölelsz,
engem szeretsz,
értem dobban szíved,
értem hullámzik testedben a vágy,
akkor
Maradj!
Maradj velem!

Vakon is látlak

Ács Nagy Éva
Vakon is látlak

Látlak, érintésemmel,
érzem fűszerét illatodnak,
kezem simítja arcodat,és
látlak, tudom, hogy milyen vagy,
ismerlek,
sötétben erő ,
fénytelen éjeken vágy,
hideg hajnalokon tűz,
nappalokon a fény,
az égen a szivárvány,
vagy a bárányfelhő,
az eső, vagy a csend,
vihar után,
tested maga a legsimább selyem,
kezem a szemem,s ő lát,
ragyogsz bennem,mint gyémánt,
te látsz mindent ,mit én nem,
vezetsz , jó útra terelsz,
látlak, lelkemen át,
szeretlek , szívem tied,
neked dobog ,
te vagy a világ nekem,
a sok színt veled egyesítem,
a boldogsággal, szerelemmel,
vággyal, szenvedéllyel!

Prózavers Ma megalkottalak

Ács Nagy Éva
Prózavers
Ma megalkottalak

Ma gondolatom messze szaladt ,rajzoltam, színeket álmodtam szemeim elé.Képzeletem nem ismert határt, s a színek között hirtelen pálcika ember rajzoltam. Oly vézna volt, aránytalan, gondoltam , elő a fantáziát, alkoss belőle emberfiát!Izmokat rajzoltam testére, erőtől duzzadó,csábító izmokat!Bronz barna fénylő ,selymes bőrt! Néztem a rajzot, hú ez nekem is tetszik! Akkor a fejrész következett, barna hajkoronát festettem , csodaszép kék szemeket, ha belenéztem a tengert láttam , és az ott rejlő titokzatos csodát.Hullámokat, mely az én partomat érinti, szigeteket, hol béke uralkodik, sziréneket , melyek nekem dalolnak, s vágyra hívnak.Vagy kéklő vízesést , mely nem elérhetetlen számomra, itt van, ebben a csodaszép két szempárban! Csak az enyém! A Niagarai vízesés ehhez képest semmi!Piros száj , íze édes , mint a méz, mely legszebb álmot ígéri, a tűz ,a láng ereje,a csókban benne van, képzeltem, s tudtam valóban ott van!Néztem a magam alkotta alakot, ismerősnek tűnt,valahol láttam már, néztem, rád ismertem, hisz velem vagy évek óta , pont ilyen vagy, ilyenek látlak, nem kell színeznem,vagy festenem, a tengert látom mindig veled!

Legyél igaz

Ács Nagy Éva
Legyél igaz

Álmomban láttalak,
reménykedve vártalak!
Vártam, hogy megjelensz,
vágytól hevítve átölelsz!
Álmomban reszketek,
ha hozzám érsz  elveszek!
Ne csak álom legyél,
legyél test, valódi és igaz!
Ölelésedre vágyom,
érintésedre,csókra,
szenvedélyre,
reményre, nem álombéli
hercegre!

Majd

Ács Nagy Éva
Majd

nézlek szememmel,
kezemmel ölellek,
betakarlak testemmel,
szívemmel szeretlek!

Nem lehet semmi rosszabb

Ács Nagy Éva
Nem lehet semmi rosszabb

Nem lehet semmi annál rosszabb,
mikor már nem ölelhetlek meg,
mikor kezem imára kulcsolva,
átkozom a torz létemet!

Nem lehet semmi annál rosszabb,
mikor szemem már nem követhet,
s könny fakad belőle mosoly helyett,
s arcomon gyászpírt nevelek!

Nem lehet semmi annál rosszabb,
mikor a sors felettünk ítélkezett,
hiába rimánkodtunk, bíránk ő lett,
pöffeszkedve követelt életet.

Nem lehet semmi annál rosszabb,
hogy tudva tudom élnem kell,
még ha lerombolták is vágyamat ,
az én időm tán még nem jött el.

Nem lehet semmi annál rosszabb,
mikor leheletem véresre festi az eget,
szívemben tüske van, dobogás helyett,
hörgő ,habos valami csak a lélegzet!

Királynőm te vagy

Ács Nagy Éva
Királynőm te vagy

Ha fájok,
vigaszom te vagy,
ha fázok,
te vagy ki megölel,
ha ordítok,
csendre te csitítasz,
ha éhes vagyok,
ennem te adsz,
ha könnyezem,
te letörlöd őket,
mosolyoddal
mosolyt fakasztasz
bennem,
szegény lennék,
nem hiszem,
kincsem ,
királynőm ,az
vagy te nekem!!

Anyám hozzád bújnék

Ács Nagy Éva
Anyám hozzád bújnék

Hozzád bújtam én kisgyerek,
a világ ismeretlen volt,
bennem félelmet keltett,
remegtem minden zajára,
de te eloszlattad
minden félelmemet,
anyám!
hozzád bújnék ismét,
a világot már ismerem,
a zaja nyomot hagyott lelkemen,
a félelmem nem múlott el,
nem oszlik bennem a köd,
kérlek védj meg újra,
mint kisdedet , óvj
anyám
újra meg, te erős vagy,
mindenkinél erősebb,
én csak egy gyenge gyermek,
ölelj át, különben elveszett
leszek, melegíts fel,
fáztam, magány volt
utamon, fájdalom,
anyám!
nálad boldog voltam,
újra az akarok lenni,
veled nem félni,
nevetni, csak nevetni,
gyöngyöző kacajtól sírni,
nem ismerni a fájdalmat,
a gyászt , a bánatot,
erősnek látszani,
hozzád bújni megint,
s gyermeknek lenni neked!

Nem adom fel

Ács Nagy Éva
Nem adom fel

Nem adom fel,
az ember nem adhatja fel álmait,
nem dobhatja el vágyait,
megakarom tenni,
megcsinálom,
és tudom meg is fogom,
nem adom fel,
esőben, hóban szélben,
megyek, mennem kell,
nem adom fel

soha, tudom!