Hallom a hegedű szót

Ács Nagy Éva
Hallom a hegedű szót

Csend van, béke, nyugalom,
csak tücsök ciripel a fűszálak között,
az éjben nem hegedű szól,
a lószőr vonója némán integet,
sírása gyantacsíkot húz a mezőn,
szerenádot rég nem hallatott.
most csak van,s búsan hallgatagon,
néma vagyok én is, fáj szívem,
prímás hol vagy? nótám húzd el nekem!
be vagyok zárva sorvadt testembe,
mint halálra ítélt , megöl
a magány ,a remete lét,
húzd már a szabadságom dalát,
ne sóhajtson lelkem bús balladát,
ne köhögjek fel véres köpetet,
a húsom ne rothadjon el a csontom felett,
testem ne legyen férgek bűzlő otthona,
szerelemnek kell, hogy legyen örök hona,
csend van, béke, nyugalom,
az éjben végre hegedű szól, hallom!

Írnom kell

Ács Nagy Éva
Írnom kell

Írok, írok, igen, írni fogok,
mert hullámzanak bennem a gondolatok,
tengernyi könnyből nőttek hatalmas hegyek,
óriássá fejlődve emésztenek,
írni, írni, írnom kell,
vihart kavar bennem fel az érzelem,
a múlt tépdesi az árnyékomat,
tövistől csavarja ki belőlem létemet,
írok, s nem fájok, írok, s nem kiabálok,
hegyeim dombok lettek már,
viharom, csak enyhe szél ,
sebeim varosodnak,
múltam árnyék lett, homály ,köd lepi,
papíromon a betűk színesednek,
valamit tudom adok át a holnapnak,
mosolyt tán mely belőlem fakadt,
szemeim fényét, mely csillogni is tud már,
nyugalmat, békét sugárzó arcomat,
írok, írni fogok , írnom kell,
átvészelni mindent csak így tudok,
a fájdalmak, a múlt mellett én senki ,
semmi, másképp tehetetlen báb vagyok!

MOST ÉLJ Szonett : CXV

MOST ÉLJ
Szonett : CXV
(115)
Írta: Ács Nagy Éva

Életre születtünk, hát élni most kell,
Életre jöttünk, széppé kell itt tennünk.
Mi formáljuk meg valónk, és a lelkünk,
Szíved bátorítsad, fejed emeld fel.

Néha fájdalmak megakadályoznak,
Ne hátrálj akkor sem , csak előre nézz.
Mindig fogja kezedet egy erős kéz,
Élj, ints búcsút törtető ártalmaknak.

Élni kell,és egyszer csak,időd halad,
Több ilyen lehetőséged nem akad,
Használd ki okosan földi létedet.

Titok, tövis vagy rózsa lesz utadon,
Nevetsz majd, vagy elbuksz vérző múltadon,
Örökké élsz, vagy feledés betemet!

Magyarnak lettem

Ács Nagy Éva

Magyarnak lettem

Ízig -vérig én is Magyar vagyok,
szívem a Magyar himnuszra dobog,
Magyar nótát dúdolt nekem anyám,
csárdást jártam gyermekkorom alkonyán.

Magyar szó volt mit először hallottam,
s Magyarul beszélni próbálkoztam,
tanultam anyanyelvet az iskolában,
s a betűket is így  formáltam.

Felettem csak Magyar zászló lobog,
lábam igaz Magyar földön dobog,
leng zászlóm szabadon kint a szélben,
merülök a Magyarok tengerében.

Magyar a szívem,  és a szám íze,
nem kell nekem más csak paprikás csirke,
Magyarföld hol ősök magot vetettek,
s itt én tudom végleg gyökeret eresztek.

Magyar költök az én példaképeim,
nevelődtem én Petőfin és Adyn,
annyi minden van felsorolni lehetetlen,
örülök, hogy én is egy Magyar lettem!

Vártam rád

Ács Nagy Éva

Vártam rád

Vártalak, vártam, hogy beér a busz,
tudtam jössz vele,
szívem torkomban dobogott,
lábam meg-meg remegett,
fáztam, eső esett rám,
szél borzolta kuszára a hajamat,
összébb húztam a kabátomat,
és továbbra is türelmesen vártalak,
lábam béna volt, legyökerezett,
nem indult volna el semmiért,
még- még félóra, türelem,
s karomba vonlak kedvesem,
csókod majd felmelegít,
vágy, mint perzselő tűz bennem,
végig fut minden porcikámon,
ó Istenem!hol van már az a busz?
és akkor feltűnt a kanyarban,
megnyugodtam, de mégis nyugtalan voltam,
vajon nem csaptál be, tényleg érkezel?
nem álmodtalak? igazi hús vér leszel?
megállt a busz, megállt bennem a lélegzet is,
láttalak, integettél,én csak mosolyogni tudtam,
siettél felém, lábam indult már, indult! szaladt,
kezem ölelt ,szívemben mozdony zakatolt,
sóhajom gőzzé változott,
de hozzád simulva feledtem mindent,
az átsírt éjszakákat is,
remete magányomat temetni
jöttél, feloldani jégpáncélomat,
maradj, kért szemem, maradj örökké velem, nekem!

Csak így

Ács Nagy Éva
Csak így

Csak egyszerűen,
mégis mosolyogva,
nevetni bele a világba,
csak egyszerűen
így boldogan!

NE FÉLJ AZ ELMÚLÁSTÓL Szonett :CXIV

NE FÉLJ AZ ELMÚLÁSTÓL
Szonett :CXIV
(114)
Írta: Ács Nagy Éva
IDÉZET: SHAKESPEARE III. SZONETT


"Nézz tükrödbe,mondd az arcnak melyet látsz,"
Álmod maga legyen hát a valóság,
Szemedben lobogjon fel újra a vágy,
Különben a sors kerék tetőre hág

Bátran nézz tükrödbe , mondd a szemébe,
Ráncaid te vagy , ne ferdítse hát el,
Viseled, cipeled,nem bújsz fényébe,
Méltóság fel az egekig emel .

A szánalom nem kell, nem lesz barátod,
Boldogságot te éred el csak magad,
Vénséged arcodon, a te diadémod,
Megérted, ha élted végén is halad.

Elmúlás benned félelmet ne keltsen,
Ha szíved lángja örökre elpihen!

TÉLI CSODA Szonett::113 CXIII

TÉLI CSODA
Szonett::113
CXIII

Októberi széllel int az ősz búcsút,
Lábam alatt zizegő színes avar.
Madarak már némák, daluk csak zavar,
Tél szekere az úton sietve fut.

Minden komor, a tél uralkodni kész,
A nyár az ősz öröme lassan emlék.
Szürkül, fagy, az ég ködös, nem azúrkék,
Borús hangulat , fel a fejjel, nincs vész!

Télnek is megvan a maga szépsége,
Ne bánkódj, inkább szaladj ki a jégre.
Élj a pillanatnak, dalolj, virulj hát!

Fúj a szél, hull nagy pelyhekben rád a hó,
Várj, siklik a szán, nézd száll a hógolyó.
Fázol, kacagsz, vártad ,vágytad a csodát!

BARACK ÍZŰ CSÓK Haiku

BARACK ÍZŰ CSÓK
Haiku
Írta.Ács Nagy Éva

barack ízű a
csókod mit nékem adhatsz
kívánom gyümölcs

Engedj

Ács Nagy Éva
Engedj

Önző szerelmed, zsarnokom,
csak magadnak akarsz, hatalom,
rám hozod így pusztulást,
megölnek a pergő szócsaták
zaja örökké fülembe cseng,
háború ez, szabadságért megy,
önző szerelmed, gyilkosom,
engedj élnem , szabadon!

SELYEM NEKEM Haiku

SELYEM NEKEM
Haiku
ÍRTA.Ács Nagy Éva

selyem a bőröd
kezed lágy érintése
szerelmet éleszt

Légbe ment ígéret

Ács Nagy Éva
Légbe ment ígéret

Ígérted nekem
a napot és a holdat,
ígérted mindig, örökké,
szerelmünk nem válik lefutott körökké,
ígérted a végtelent ,a mindent,
szívedben rejtőző kincset,
s kaptam is, kis időre ,
majd özvegyi fátyolt fejemre!

Örökké élj

Ács Nagy Éva
Örökké élj

A tegnapok varázserejébe rejtettelek,
hol nem csak emlék volt nekem neved,
mert éreztem a szíved dobbanását,
eljártam veled a szerelem tűztáncát,
most üldögélek , magányom társam,
imádkozom, hogy a tegnapokat lássam,
ne tűnjön el fénye, ne legyen az enyészeté,
éljen még kicsit, éljen bennem örökké!

ÖRÖK VÁNDOR Haiku

ÖRÖK VÁNDOR
Haiku
Írta.Ács Nagy Éva

lelkem vándorol
mindig újvilágba tér
de bennem ébred

Kétségek közt

Ács Nagy Éva
Kétségek közt

Enyém volt egyszer, vagy talán sosem?
látomás volt , mese a szerelem,
kölcsönbe kaptam, s te visszakérted,
Isten akarta így vagy a végzet?
hát kétségek közt őrlődik létem,
miért kérdem én, mi volt a vétkem?

Fájó csend

Ács Nagy Éva
Fájó csend

Hallgatok,
körbefon a csend,
némaság , magány,
nem szól senki,
csendre nincs felelet,
nincs ölelés,
csak egyedüllét,
esd a lelkem,
zenére vágyik,
esd a szívem,
csókra áhít,
csendben fázom,
hiányzik a
test meleg,
az érintés
hervadó bőrömön,
hallgatagon
fájok,
a csend lassan
megöl!

Célba érve

Ács Nagy Éva
Célba érve

megszűnt a testeden uralkodó fájdalom,
nem gyötör többé rémkép, nincs lázálom,
nem kaparod már kínok között  a falat,
sorsod jó mederbe, ezentúl előre halad.

csend van végre, partodat nem mossa vad hullám,
gondolataidat nem zúzza szét hurrikán,
szabad vagy ismét, szívedben béke dobog,
véredben nyugalom forr, csendben lobog.

magányod cseppet sem fáj, már nem kong üresen,
vágyad nem titok, sóhajod száll fent az égen,
kezedet fogja erősen és tartja valaki,
győzelmi jelként, jó magasra emeli.

Célba érve, végre elérted az álmokat,
leküzdve önmagad építette gátakat,
most ünnepelj csak , ünnepeld meg magad,
az erő mi benned van, diadém marad!

HAVASI GYOPÁR Haiku

HAVASI GYOPÁR
Haiku
Írta.Ács nagy Éva

Havasi gyopárt
hegy tetején elérni
lehetetlenség

Csak te lettél szabad

Ács Nagy Éva
Csak te lettél szabad

Emlék, hogy voltál egykor,
hogy állt ott a fák közt egy kicsi ház,
hol rohantam ölelő karjaidba,
s nem vérzett a magány.

Emlék, a zöldellő rét,
hol pillangókat kergettem nevetve,
dobozba téve eléd tettem,mint kincset,
rám néztél, s elengedted őket.

Emlék, hogy voltál nekem,
de illatodat most is érzem bennem,
a fák közé szaladva látlak,
s ott boldogság kacag.

Emlék , a sóhaj, a szívdobogás,
a szenvedélyes álmodozásunk,
a szabadság iránti vágyunk,
s csak te lettél szabad!

Emlék, hogy fénylik a szemed,
melegséget sugárzó tested,
de elfújta a szél a meghitt pillanatot,
elkorhadt a remény.

Emlék, hogy szólítottál nevemen,
dalolt, csilingelt, oly szépen mondtad,
de köd borítja el már az álmokat,
hószínfátylamat feketévé változtattad!

Emlék, bizsergő vágyam irántad,
a szenvedély már meghalt rég,
de az emlék, az érzés a múlt,
velem van, tudom, örökké!

Búcsúzom fájdalom

Ács Nagy Éva
Búcsúzom fájdalom

Lehetnek bennem mélabúsak a gondolatok,
elhatároztam, ma akkor is örülni fogok,
pedig szívemben a tegnapok sebeznek, fájnak,
búcsút intett rég testem a szenvedélyes vágynak.
de ezentúl jöhet még száz vihar, erős leszek,
nem zúzza szét testem, nem tépáz többé meg engem,
nem szaggatja ki lelkemet helyéről gyökerestől,
szívemet nem tépheti ki örökös medréből,
boldog leszek és bátor, hát szembe nézek vele,
cudar vihar, jégeső, fájdalom Isten veled!

Álmodom

Ács Nagy Éva
Álmodom

álmos bennem minden gondolat,
aludni térnek a szavak,
mellettem békésen pihen a múzsám,
hallgatom szuszogását,
nézem csak,
valami szépet álmodik, oly csend van,
nyugalmat ígérve fejem vállára hajtom,
remélve jobb lesz a holnapom.

Emlékfoszlány

Ács Nagy Éva
Emlékfoszlány

Egy megsárgult fénykép,
egy elfeledett mosoly,
emlék csak,
mely a szívemig hatol.

Egy ócska szakadt kabát,
egy rongyos kalap,
emlékként őrzöm
mosolyodat.

Egy félre taposott cipő,
egy szakadt nadrág,
most elfeledve a szekrény
mélyén áll.

Egy hangos önfeledt nevetés,
egy szívből jövő kacagás
emlék , mely a résszemmé
vált.

Még érzem illatod,
míg szíved nekem dobogott,
ma már emlék a szeretet,
de én őrzöm neked.

Emlék nekem ennyi maradt,
emlékként őrzöm csókodat,
örökké őrzöm szívem rejtekén,
emlék lesz ,míg élek én!

Anya

Ács Nagy Éva
Anya

Ő adta nekem az életet,
testével melengetett.
Anya!
Ő óvta lépteim,
ő vigyázta éjjeleim.
Anya!
Ő ölelt, ha fáztam,
ő csókolt, rá vártam.
Anya!
Ő nevelt fel engem,
ő szeretett önfeledten.
Anya!
Ő tett azzá, amilyen vagyok,
neki köszönhetem a napot.
Anya!
Ő tanított meg minden szépre, jóra,
őneki szóljon a nóta.
Anya!
Ő az én kedvesem,
neki szól a versem.
Anya!
Szükségem van rád,
mint rétnek a vadvirág.
Anya!
Most, hogy az évek szállnak,
-e tettek rám várnak.
Anya!
Most én fogom kezed,
és segítek neked.
Anya!

Igaz legyen a szerelmed

Ács Nagy Éva
Igaz legyen a szerelmed

Nem kérek én többé álszerelmet ,
nem kellenek a hazug álpercek ,
ne súgd fülembe hamis esküdet,
ne, ha teljesíteni nem lehet.

Igazat szóljon, daloljon ajkad,
akkor csókolj, ha te is akartad,
kezed szívből öleljen át engem,
hát igaz legyen ez a szerelem!

Tudjam, benned hazatalált vágyam,
hangod búgjon, remegjen a lábam,
maradj néma, ne szólj, felesleges,
érezzem szívedben a tüzet.

Lángoljon a vágytól arcodon pír,
tűzrózsabimbó, szenvedélynek hír,
legyen könnyező szemed írisze,
epedő álom, remény ígérete.

Haladj

Ács Nagy Éva
Haladj

különben végleg elveszel,
pillanat van, mit észreveszel,
az legyen maga a szerelem,
ki szívedben rég érlelődött,

mindig benned élt reménye,
 hogy rátalálsz , rá hát végre.
csendben, hangtalan, nem szólt,
némán veled , utadon bandukolt.

megtalálva járod tovább utad,
hogy haladsz, és élsz , jó tudat,
legyőzve felépített örök tévhited
gyönyört kapod végre, fájdalom helyett.

könnyeid nem válnak többé vérré,
a mosolyod nem lesz közönyé,
nevetésed a boldogságod igéje
megszűnt a testeden uralkodó fájdalom!

Ha majd újra ölelsz

Ács Nagy Éva
Ha majd újra ölelsz

Ha majd átölelsz,
az élet bennem ébredni kél,
szemem mosolyog, újra fénylik,
a vágy benne szivárványt játszik,
ereimben megindul pezsegve a vér
szívem dobog, már nem halott
látom az égen smaragd csillagok hadát
hallom a hangod, mint mennydörgés zaját,
szemem íriszében lángolva ébred fel a vágy,
ha hozzám érsz, parázsként izzik lelkem,
tangót táncol ereimben a szenvedély,
illatozva újra nyílik milljó bimbózó kéj,
halovány bőröm ismét életteli lett
a szerelem benne a megújulást érleli,
a lábam indul, táncolni kész,
most nem fáj, indulni bátor,
karom nem sorvadt, izomtól duzzad,
ölelne rég, csak ölelne még,
ha majd átölelsz,
újra álmodok, megint lángolok,
benned maradandó vágyat szítok,
sóhajom nekünk örök álmot ígér,
melyben főszereplő a te meg én
izzani fogunk ,a szerelem tűzében,
izzani, egymás ölelő kezében,
ha majd átölelsz, megsúgom neked,
megsúgom, hogy jobban szeretlek
mint az életet!

Bátraké a nagyvilág

Ács Nagy Éva
Bátraké a nagyvilág

Légy merész, menj hát tovább!
bátraké a nagyvilág,
ki nem mer, alul marad,
a lelke is elsorvad,
légy most merész, harcolj hát,
győzd le a világ baját,
lépj, csak mindig egy kicsit,
haladj előre picit,
célod az kell, hogy legyen,
enélkül nincs küzdelem,
merj élni, mert merni kell,
különben végleg elveszel!

Merni kéne

Ács Nagy Éva
Merni kéne

El kéne menni, elindulni,
minden hátrahagyva,
céltalanul bolyongani,
de oly nehéz a lépés,
lábaimon vasbilincs,
valami mindig visszahúz,
visszatart, hátrafelé lép a láb,
a gondolat hiába szólal fel,
légy merész, menj hát tovább!

Talpalatnyi remény

Ács Nagy Éva
Talpalatnyi remény

Száraz ugar, hol élet nem terem,
a remény egy talpalatnyi zöldet adott nekem,
mely új életre termett, új gondolatra nyílott,
hol szabadságot hoz  felém a szél,
e zöldre rálépve újra éledek s élek én.

Erős leszek

Ács Nagy Éva
Erős leszek

Nem gondolok már semmire,
választott csendemben elvagyok,
felesleges, némák kiáltásaim ,az enyémek,
úgyis süket fülekre találnának,
vagy ki lennék téve kárörvendők hadának,
így hát nem kiáltok fel, hé nagyvilág fájok,
mert megoldás az én kezemben van,
erősnek kell lennem,újra önmagam,
rájönni hogy van mindig kiút,
vihar után az ég mindig kivirul,
megtalálni a helyes utat,
csak én vagyok képes, önön önmagam,
legyőzni a démonokat csak én tudom,
erős vagyok, leszek, ezen dolgozom!

Kincs a szemed (Mai nap margójára)

Ács Nagy Éva
Kincs a szemed
(Mai nap margójára)

amikor nem látsz , megijedsz,
homály lepi,összefut előtted az élet,
peregnek mint filmvásznon az elmúlt éveid
nem fáj semmid, de félő az idő meggyötörte szemeid,
nem látsz, köd takarja el a fényt,
gomolygó felhő előled a napot,
félsz, hogy soha nem láthatod,
nem, a színeket, a mosolygó arcokat,
csak sötétség lesz mi marad,
öregszel jól tudod,az idő zsarnokod,
de holnap még mindig látni akarod
a végtelent,kincs a látásod neked!

DRÁGA SZERELEM Haiku.

DRÁGA SZERELEM
Haiku.
Írta: Ács Nagy Éva

szerelem világ
csodálat van örökké
az ára drága

Nélküled semmi lét

Ács Nagy Éva

Nélküled semmi lét

Ha hiányzol, fájnak a percek,
sírnak az üres éjszakák,
remegve fázik a magány,
fázok én is, csontjaimig
átfagyott testem,
jégcsappá lesz lelkem,
elfogyni látszik a jövő,
gyorsan ketyeg az óra,
rohan,elfogy létem is,
torzóvá válok,zombi lét van,
csak csonk vagyok, nélküled semmi!

Már nem játszom

Ács Nagy Éva

Már nem játszom

Már nem játszom többé, minek,
megrogytam,lelkileg elfáradtam,
nem érdekel a holnap fénye sem,
a múlt úgyis megint visszatér,
mindig mindenhol ott van s kísért,
hát miért, mikor lesz béke bennem,
mikor leszek újra önmagam,
az a lány ki szeretett játszani,
kacagott éjjel, nevetett nappal,
ölelt, csókolt tüzes vággyal,
megdobogtatva a remete szíveket,
önfeledten szaladt,haja lobogott a szélben,
szoknyája sem rejtette el idomait,
szaladt , lepkét kergetve a réten,
űzve a valósnak tűnt álmokat,
hitte , hogy szabad s szárnya van,
s nem esett el, mert nem hagyta, erős volt,
lábai izmosak, feszesek voltak,
megmászták  a legnagyobb hegyet,
s most véznák, a földön is megbotolnak,
szemében sincs fény, nincs tűz,
teste fáj, néha nem mozdul, béna,
béklyó tartja szorosan fogva,
élete sivár mederben pereg,
hát nem játszom többé,minek,
nem játszom, mert fáj a lélegzet!

Szárazság Renga

Ács Nagy Éva
Szárazság
Renga

forró nyár volt már
lángolt  égett a mező
száradt a zöld fű
kókadoztak is a fák
úr volt itt a szárazság

száradt a torok
mely némán hallgatott most
ének bent ragadt
csak hörgés hallatszik ott
hol egykor még dal fakadt

lám csak magason
fent a kéklő égbolton
háború készül
már felhő hadak gyűlnek
enyhülést végre hozni

esik lélegzik
újra él dalol a táj
fütty hallatszik fel
ének zeng erdő mélyén
táncol kacag a határ

pár órára csak
de reményt kapott ki él
torok nem kapart
csacsogni vágyott megint
 lélek örömöt ígért

illatos mámor
harmatos üde zöld rét
lázító vágyak
szerelmet lopó titkát
nyár fedi leplezi el

Szabadság pillangó ( Ballada)

Ács Nagy Éva
Szabadság pillangó
( Ballada)

Valaha oly rég, még élt a rét.
tarka lepkék szálltak szerteszét,
boldogan virágról virágra,
csobbantak büszkén forró nyárba.

Valaha oly rég,szeretet élt,
a közöny tőle meg nagyon félt,
a sors mégsem kímélt meg semmit,
siker többé nem ért el senkit.

Sírás fojtogatja a mezőt,
alkony fosztogatja az erdőt,
haldoklik a természet léte,
kihal hát a pillangó lénye.

Valaha szabadnak születtünk,
de ma már rabigát viselünk,
várni kéne a szebb jövőre,
de félő semmi lesz belőle.

Valaha vágytam pillangó lenni,
szállni csak, hol nem tart fel semmi,
ébredve a földre zuhantam,
s ott végképp örökre elporladtam!

Eltűnt csodás pillangó álmom,
elillant, már csak törött szárnyon,
valaha oly rég, volt egy álom,
siratom, múltam , szabadságom!

Még vannak

Ács Nagy Éva

Még vannak

Gyerek vagyok,
még él anyám.
Gyerek ,
még van apám.

Gyerek vagyok,
még féltőn figyelnek.
Gyerek,
még szorosan ölelnek.

Gyerek vagyok,
még van ki becéz.
Gyerek,
még simogat a kéz.

Gyerek vagyok,
még áll az otthonom.
Gyerek,
még van kihez bújnom.

Gyerek vagyok,
még megvan a babám,
Gyerek,
még ott a régi szobám.

De egy nap
nem leszek gyerek.
Egyszer
én is szenvedek.

Egy nap
nem lesz anyám,s apám.
Egy nap
nem leszek kisleány.

De még vannak!
Gyerek vagyok,
gyerekként
szemem rájuk
mosolyog.

S átadom
gyermeki csókom,
erre ígérem
mindig
lesz gondom.

Remény született

Ács Nagy Éva
Remény született

Hideg volt a hajnal,
eső esett, áztam,
mégis türelmesen vártalak,
remegtem, szívem torkomban
dobogott,
de senkivel sem cseréltem volna el
az öröm pillanatát,
vártalak, a nap koszorút font körém,
sugaraival átölelt melengetve,
a hideg ősz után életet lehelt belém,
köröttem lassan a fény felszívta az
eső utáni pocsolyát,
most nem fázom,megjöttél,
már te melengetsz ,
gyönge testemet te öleled át,
szerelmes nyár várt ránk, és remény,
hogy lesz mindig te meg én!

Gyilkosom magam

Ács Nagy Éva
Gyilkosom magam

Elemészt önmagam,
tehetetlen báb vagyok
ellene nem harcolhatok,
vánszorgó ,örült gondolat
jött ,mint a pillanat,
gyorsan suhanó vonaton,
fütty jelezte, nincs akaratom,
a sors gyilkol,és babért arat,
önmagam irányítva,
vagy beletörődve,
megöltem bennem az életet!

Miért van

Ács Nagy Éva
Miért van

Miért fáj a szív,ha rágondolok,
miért remeg a gyomor, ha vágyakozom,
miért száll feléje minden gondolat,
miért az érte epedő vágy sóhaj,
miért , hogy nélküle nem érzem jól magam?

Boldogság

Ács Nagy Éva
Boldogság.

Fekszem a fűben,
mellettem felhangzik a madárének,
ciripelnek a mezőn a tücskök,
magasba szállnak a pillangók,
nyílnak a réten a virágok,
s én nyugodt vagyok,
átölelem , magamba szívom
az illatot, az éneket,
enyém a világ,
enyém a végtelen!

Csak még

Ács Nagy Éva

Csak még

Altatót dúdol lágyan a szél,
altatót,melyen anyám a keblén ringatott.
Álomba így szenderültem,
az altatóra szépen elpihentem.
Bárcsak ringatna még a kéz,
altatót dúdolna a fülembe mint rég!
Csak még gyerekként simogatná a kezem,
csókok közt mondaná,aludj egyetlenem!
Csak még vele otthon lehetnék,
még vele babázni szeretnék!
Varrná nekem a babaruhát,
fésülné kedvenc babám haját!
Vagy még jönne le utánam a parkba,
s mondaná,gyere rögtön haza,na rajta!
De nem szól már nekem,
nem fogja a kezem!
Egyedül irányítom sorsomat,
s ő csendben néz s bólogat!
Csak még szólna nekem a szó,
csak még mondaná azt,hogy jó!
Csak még lehetnék gyerek,
még én nevetnék neked!
Mindent úgy tennék ahogy akarod,
szeretlek anyám,ha kell érted halok!

Prózavers Szeretni merni kell

Ács Nagy Éva
Prózavers
Szeretni merni kell

Azt mondják piszkos a gondolat, piszkos a fantáziám, de miért lenne az? én nem értem.Élethez tartozik, az élet része, kell, hogy legyen, kell, hogy megvesszél érte.Kell, hogy test kéjbe mártózón,hogy merüljön el a mámorban, fontos a másik érintése, keze simogatása, mely bejárja a tested minden zegzugát.S a válasz rá, remegsz, őrjöngsz, ha most nem kapod meg, ha nem lesz kielégülés .Mellbimbód átdöfi a ruhád, felkínálja magát, ágyékodon feszítő hullám vonul át. Várod epedve, várod a kéjt, kiáltod adj , kell még! Kell a kemény valóság, a szerelem!
Érte élsz, ha nem teheted majd egyszer, hogy a másikhoz érsz, temeted magad , kész vagy meghalni. De most még-még élsz, kívánod a tüzes éjszakákat,a kócos álmos hajnalokat,a teljes odaadást a vágyadnak. Ha szereted őt, minden belefér, mert két ember között, ki igazán szeret, nem lehet affér, hát élj!Merj szeretni, merj élni, s nem megfutamodni érzéseid elől, gondolataid elől, vágyad elől, légy bátor amazon, ki harcol a dzsungelban , s sosem fél, hanem küzd életre halálra a céljaiért!

Futni jó

Ács Nagy Éva
Futni jó

"Szégyen a futás, de hasznos,"
főleg ha elakarod érni a célt,
amit kitűztél magad elé!

Álmodtam veled újra

Ács Nagy Éva

Álmodtam veled újra

Álmodtam megint szebb holnapot,
hol velem van a remény és velem te,
hol karod féltőn átölel, hol szerelmes
szavakkal suttogsz nekem,
hol csókjaiddal halmozol el,
álmodtam megint, izzó hajnalokat,
vágytól égő éjszakákat,
hol lángra kapott az érzelem,
hol együtt hajóztunk hullámzó tengeren,
s kikötöttünk az álom szigeten,
álmodtam megint, de csak hulltak könnyeim,
a sors gonosz tréfát űzött velünk,
megölte a reményt, hogy álmom igaz legyen,
őrlődök én egyedül magányos szirteken,
hol nincs te meg én, nincs több álom,
mert felébredtem hirtelen, s minden véget ért!

Gyermeked vagyok

Ács Nagy Éva
Gyermeked vagyok

Gyermeked vagyok anyám,
egy félénk kisleány.
Neked mindig az vagyok,
szívem érted is dobog.

Veled mindig otthon vagyok,
nálad újra hazatalálok.
Szívem annyi szeretetet
küld feléd,
amit nem tud megadni
az ég.

Álmomban gyerek vagyok
újra,
ott vagyok a kis kuckómba.
Látom játékaim szerét,
látom anyám tengerkék
szemét.

Látom benne a féltést,
az aggodalmat,
gyerekként nem hagytam
sok nyugalmat.
Ma hálás vagyok érte neked,
szíved már akkor is szeretett.

Már most anyaként én is
megértem aggodalmadat,
nekem is van ki zavarja
nyugalmamat.
Már nem nevetek rajtad anyám,
már nem vagyok az a kisleány!

Anya vagyok!Anya mint te,
szívemben gyermekeimnek
van helye.
Az anya szeret,félt ,vigyázza
lépteim,velem tölti éjjeleim.

Ha az idő rohan is velem,
ö akkor is ott van nekem.
Rá számíthatok,ha szid,
ha szeret , a gyermeke
vagyok és leszek.

Géppé váltam

Ács Nagy Éva
Géppé váltam

Fáradt vagyok,
alszik a gondolatom,
nem vagyok más mint egy robot,
eladtam szabadságom,
géppé váltam!

Csak szeretlek

Ács Nagy Éva
Csak szeretlek

Fáj ha nem vagy,
fáj ha nem ölelsz,
fáj a lélegzet,
fáj a magány,
fáj, hogy fázom,
fáj, hogy reszketek,
fáj a vágyam,
ez a szerelem?