SZAKÍTÁS Haiku.

SZAKÍTÁS
Haiku.
Írta: Ács Nagy Éva

bolyongó remény
sárba összerogyó térd
síros szakítás

Fekete és sötét

Ács Nagy Éva
Fekete és sötét

Sötét fekete, fekete sötét,
nincs fény, csak kormos éj,
börtönbe zárták a napot,
rács mögé a holdat,
kalodába a csillagokat,
feketék a virágok már
sötét a sóhaj,
lelkekben feketedik a vágy,
lámpások összetörve,
padlóra vannak lökve,
halott mederben,
nincs élet, nincs fény,
nincs szerelem,
mely hevít,
mely előre vinné
az álmokat,
csak van,
fekete sötét, sötét fekete!

Talán holnap megint

Ács Nagy Éva
Talán holnap megint


Nem esdeklek koldusként, hogy szeress,
nem kéregetem a szeretetet,
mert az csak sajnálat lenne,
az ég világon semmit sem jelentene.
Nem vagyok náladnál rosszabb,
emberből vagyok, abból gyúrtak,
vannak hibáim, kinek nincsenek,
de én nem fedem el őket.

Nem húzok fejemre vizes lepedőt,
vagy idő előtt szemfedőt,
ha szeretsz szeress önmagamért,
ne szeress magadnak kitalált álomképet!
Ne forgasd ki önön valómat,
fogadd el velem hibáimat,
nem esdeklek, nem adom meg azt
az örömet, hogy rajtam úrként csak nevess.

Rabod nem leszek, szerelmed akartam,
de te ezt a szerelmed sárba tiportad,
tapostad, gyűlölködve, ellenségesen,
mint had vezér a csatában, pöffeszkedősen.
Hitted győzhetsz, és koldulni fogok,
de tudod, azért sem, nem fogok!
Ember vagyok, és lehet büszke.
Miért ne lehetnék,? kit megaláznak azt

hevítheti a büszkeség,hát engem kicsit
hevít, mert fájnak a kimondott szavak,
fájnak , pusztítva sebzett lelkemet.
Hitted, hogy a szerelemben lehet gyűlölet?
Hát lehet, lehet egyszerre mindkettő,
gyűlölni miközben szeretsz,
hát furcsa szerelem kicsit ez!
De várom mégis, hogy közeledj, magadtól,

hogy átölelj, s azt mond ez nem volt jó,
valami hiba csúszott a gondolatunkba,
valami félre siklott a bolond pillanatba!
De talán a holnap mindent megold,
vadcsaták után , hol nem folyt vér,
hol nem tapostuk el féregként magunk,
és a bánatba nem haldoklunk,
kisüthet a nap holnap újra még.

Mondjuk szívem ölelj csak át, ölelj csendesen,
hadd legyek újra kedves neked, veled!

Tudom, szeretlek

Ács Nagy Éva
Tudom, szeretlek

Hajnal ma új reménnyel kecsegtetett,
rád néztem, lelkem újra mosolygott,
bármi történt, az a múlt,lezártam
még ha tegnap vihar is dúlt bennem,
ma süt a nap, fényre ébredtem,
s tudom jól , hogy szeretlek!

A múzsám halott

Ács Nagy Éva
A múzsám halott

elrekesztett szerelem,
zátonyra futott szavak,
kihűlt hideg ajkak,
semmi érzelem,
nem bizsereg a vágy,
meghalt a múzsa nekem!

Apóka és anyóka

Ács Nagy Éva
Apóka és anyóka

Vén apóka hátára kapta kaszáját,
vállára vette kopott tarisznyáját,
Elindult az úton, szép lassan előre,
ment a rétre, üdén zöldellő mezőre.
Kasza büszkén feszített a háton,
tarisznya boldogan lengett a vállon.

Tarisznyában volt karéj kenyér és hagyma,
ez lesz ma ebédre a betevő falatja.
Patak partjánál szegény kicsit eltévedt,
elcsábította egy hang ,egy édes ének.
Tündérek daloltak ott, kik táncba hívták,
szép bájos szavakkal elcsábították.

Körbefogták szorosan az ijedt apókát,
hátáról eldobták kedves kaszáját.
Minek ez,nem kell ide többé kasza,
nem kell már elemózsiás tarisznya!
Földöntúli étek került az asztalra,
apóka csak ámult, de két kézzel falta.

Táncoltak, énekeltek,vigadoztak,
apókával kézen fogva mulatoztak.
Kérlelték..maradj itt apóka velünk,
táncolunk most,itt minden bút feledünk!
De akkor egy hang legbelül megszólalt,
anyóka volt, kérdezte ,,kedves hol vagy?

Apóka akkor hirtelen felébredt,
hiába marasztalták a tündérek.
Vár engem a zöld mező, fenyves az erdő,
vár a tisztás, a patak,vár a dombtető.
Várnak, nekem szól a kismadár dala,
hiányzik anyókám kedves mosolya!

Vár kicsi kis kunyhóm ,vár Bodri kutyám,
az asztalon is már szerény vacsorám!
Lehet megint, hogy csak kenyér, s hagyma,
de a drága anyókám szívből adja!
A kályhám melege, kedvenc ruhám,
a sarokban otthon fényes puskám.

Itt veletek én most nem maradhatok,
róluk itt én nem gondoskodhatok.
Felvette hátára, feledet kaszáját,
vállára akasztotta a tarisznyáját.
Elindult, boldogan nevetve előre,
szinte szaladt, repült, ki a mezőre!
Pedig várta ott réten a sok munka,


otthon meg öreg mosolygós anyóka.
Örömmel, vígan szaladt hát eléje,
asztalon készen volt már estebédje.
Megette jóízűn a szerény vacsorát,
utána kézen fogta, ölelte anyókát.
Veled maradok én anyókám kedves,
csak fogd mindig a kezem, el ne ereszd.
Tündérek többé hiába hívnak táncba,
te vagy örökké az én szívem vágya!

Robbanjon a bomba

Ács Nagy Éva
Robbanjon a bomba

Na most robbanj fel, ne kímélj,
ha megfőztél hát  egyél,
robbanj, zúzd széjjel álmaim,
freccsentsd csak szét agyvelőm,
kenődjön el a betonon ,
szurok közé vegyüljön,
akkor többé nem gondolkodom!

Visszamennék..

Ács Nagy Éva
Visszamennék..

Visszamennék kicsit oda, honnét létem fakadt,
visszahúz oda minden, de sóhajom elakadt.
Megkeresném én a daloló sziréneket,
hallani szeretném még egyszer azt az éneket.
Visszamennék már oda, hol még boldog voltam,
hol arcomon pírral , de szívemből daloltam.
Nem volt lázas testem, nem fenyegette fertő,
visszamennék oda, ahol a gyermek felnő.
Anyámhoz bújnék menedékért , gyermeki testben,
simogatását a világban, mindenhol kerestem!

Visszamennék még oda hol a nap mindig süt,
nem létezik a ködös árnyat rejtő sötét füst.
Visszamennék oda, hol a szó az mind igaz,
hol nincs gonosz, senki sem húzza meg a ravaszt.
Hol az ember jó és nem fordul ember ellen,
suhanc gyermek kezében pedig nincs fegyver.
Kenyeret fog csak, játéktól piszkos kis markában,
boltba jár,nem turkál ő még az útszéli kukában.
Lábán csillog-villog, ragyog az új kis cipője,
nem úgy koldulta össze neki a felmenője.

Visszamennék még-még oda, hol csak babáztam,
az élet verejtékéről, rejtelmeiről még tudtam.
Oda hol még nem volt társam a remete magány,
s nem rágta véresre a körmömet a közelgő halál.
Hol nem éltem ezt az önpusztító életet,
s nem ítélkeztem bírámként saját magam felett!
De hát hiába már nem lehet, nem mehetek,
most már tudom jól, éltemen a halál győzhet.
Mert győzni felette nekem nincs oly hatalmam,
csak késleltetni, minél később megadni magam!

ESŐS NAP Szonett. 107.

ESŐS NAP
Szonett. 107.
Írta: Ács Nagy Éva

Sétáltam, olyan szépen sütött a nap,
Hirtelen zápor zúdult a nyakamba,
Esett, és én álltam csak bőrig ázva,
Dörög, villámlik, hittem most agyoncsap.

Gondoltam, vége a mai sétámnak,
Csak azért sem, döntöttem, fel nem adom.
Mosolyogtam, oszolj rossz pillanatom,
Cudar idő, nem vet véget utamnak.

Elázva, de boldogan mentem tovább,
Daloltam, s eltűnt , a volt,s nincs délibáb.
S végre a nap is, hét ágra kisütött .

Különös séta,vegyes nap volt nagyon,
Eláztam, majd aszalódtam a napon.
Jó volt, kaland, még ha kicsit döcögött.

Nátha rapszódia

Ács Nagy Éva
Nátha rapszódia

Nem vártam,de velem is megesett,
nátha lett a sokkal az ügyesebb,
orromra millió zsebkendőt kötök,
mert folyton  folyvást csak tüsszögök.

Már tiszta piros és fáj, ég a bőröm,
pírját jelként magamon őrzöm,
fránya nátha, hát rontom-bontom
távozz messzire én asszondom!

Már elfogyott minden zsebkendőm,
s nem adom neked a jegykendőm!
láztól ég, mégis reszket a testem,
jól tudom nem szerelembe estem!

Pedig az tán most jobb lett volna,
ha a nagy ő döntött volna az ágyba,
de sajnos hiába , most nem ő jött el,
csak a nátha , mit nem győzök el!

Fejfájásom  hasogató,nem kímél,
elmúlik valaha, most még nincs remény,
teát iszom  szinte már éjjel -nappal,
holnap jobb lesz tán, ez vigasztal.

Rettegés alkonyattól pirkadatig

Ács Nagy Éva
Rettegés alkonyattól pirkadatig

Szélvészt játszottam az alkonyattal,
hittem, győzhetek,de eljött,
próbáltam legyőzni árnyait,
a vérszívók elöl a fák közé szaladtam,
teljesen ellepték testem,
rettegtem , sírtam, hangtalanul,
megnyugvást kerestem, felajzott
lelkemnek, sebzetten vártam,
csend volt, szívem dobogását messzire
vitte a közeledő éj, remegtem,
vártam, a fák lombjait gyengéden
cirógatta a szél, sötét volt,
de fent már láttam világosodni ,
láttam a hajnal gyönge világát,
mely legyőzte a hatalmasnak hitt
éj leple röpke öröm táncát,
vártam tovább, vártam, hogy
átöleljen végre a pirkadati fény!

Szép lenne a világ ha..

Ács Nagy Éva
Szép lenne a világ ha..

Álom az az otthon, hol angyal is lakik,
őrzi gyermeki éned, békesség uralkodik.
Az éjszaka rémségei , árnyai tovalépnek,
kint a kertben nyugodtan szól a kisleány ének.

Ha eltévedsz és eltűnsz a rengetegben ,
ő vigyáz rád, haza vezet, élted a kezében.
Helyes útra tereli lépted a tévutadról,
s az élet szól, szeretetről s a boldogságról.

Félelmeid legyőzve, végleg nyugszanak,
szólnak melletted hangosan a bátorító szavak.
Gyengéden átölel , angyal simogatja lelkedet,
ő mindig, mindenhol örökké ott lesz veled.

Gondoskodik rólad ne félj, őrzi nyugalmad,
ezentúl tiszta vizű lesz minden kis patak.
Átölel, védelmez, mint anya a gyermekét,
elmond neked egy tündérszép igazi mesét.

Milyen lenne ha sehol nem dúlna háború,
s a derűre csak derű jön sosem jön ború.
Tányérod tele, nem korog a gyomrod,van ételed,
van mindig meleg fekhelyed, tető a fejed felett!

Édesanyád is van, büszkén de féltőn néz rád,
álom ez az otthon, de ez itt az igazi hazád!
Gondok, bajok , betegségek , fertő nélkül,
lásd ez a világ szép lesz mégis csak végül!

Már nem

Ács Nagy Éva
Már nem

Már ajkadról nem nyílik vágy virág,
megvénültek a kimondott szavak,
élted hajóját új vizekre sodorta a szél,
új kaland, új élet mi rád vár,más világ,
már nem fonod át kezeddel az enyémet,
szavaid elmentek, messzire eveztek,
szemed óvón nem keresi lényemet,
hát hagyd hogy a penész egye testemet,
nem erről szóltak a hajnal csábos szavai,
nem ezért izzottak a vágy hatalmas lángjai,
most csak parázs sincs, hamu sem maradt,
eltékozolt lett volna minden perc,s pillanat?

Új játék a facebookon (Spin the Bottle )

Ács Nagy Éva

Új játék a facebookon
(Spin the Bottle )

Pörgetek, pörgetek,
várom, az üveget,
mint bohóc a színpadon,
várom, hogy pontozzon.

Pörgetek, pörgetek,
belém csapták az ideget,
én kedves voltam,
neki pontot dobtam.

Pörgetek, pörgetek,
ez a pasi tök rideg,
arcán nincs is mosoly,
nincs túl sok a pontból.

Pörgetek, pörgetek,
itt ásítozó hadsereg,
várjuk a koncot,
légyszi adj rám egy pontot!!

Pörgetek, pörgetek,
most szívet tekerek,
jé most inni kaptam,
majd szomjan haltam!

Pörgetek, pörgetek,
a koronára törtetek,
de sisakom van csak,
ó ez milyen egy vacak!

Pörgetek, pörgetek,
most aztán elég, lépek,
ezt már nagyon unom,
mást keresek a facebookon.

Most nem álmodom

Ács Nagy Éva
Most nem álmodom

Ködöt szitált elém a februári reggel,
a dér csodaszép csipkét szőtt a fákra,
csodáltam, azt hittem álmodom,
de a fagy csípte arcomat,
könnyeim , jégcseppé fajultak,
reszketve a hidegtől felébredtem,
lelkem felmelegedett a kikelet
zajára,a madarak dalára,
a zöldellő pázsit illatára,
már nem fáztam , cseppet sem,
s tudtam most nem álmodom!

Utam a végtelenbe

Ács Nagy Éva
Utam a végtelenbe

Hajamat összekuszálta a szél,
az éj szőtt bele pókháló tincseket,
gyönge léptű testemet megtépázta az idő,
virít arcomon a gondok barázdája,
s mégis szememben világító sugár,
melynek fénye sosem juhászkodik meg,
nem adja meg magát az árnyak urának
világít, bátran bele a végtelenbe!

Elengedtelek

Ács Nagy Éva
Elengedtelek

Elvitte az ősz a vágyaimat,
tovalibbent vele a nyár,
meghaltam kicsit,
hitem eltűnt a színes avarban,
mint holdkóros bolyongtam az éjben,
kerestelek, elestem, felálltam,
s mentem tovább, és akkor
álmodtam, ott voltál fent
a fák csúcsai mögött,
a havas hegytetőn,
hallottam szavaid,
mintha mennydörgés lett volna,
kérted menj , csak menj, ne nézz hátra,
menj előre a tavasz vár!
Ott és akkor kóbor lelkem megnyugodott,
elengedtelek!

Nem menekülök

Ács Nagy Éva
Nem menekülök

Néha csak szeretnék szállni,
törött szárnyam, csakúgy kitárni,
Néha csak szeretnék nem gondolkodni,
vérző szívemen a sebeket befoltozni!
Néha csak szeretnék elfutni,
remete magányban magam lenni.
Néha, de nem menekülök,
sorsommal megbékülve repülök!

Hóvirág

Ács Nagy Éva
Hóvirág

álmodott , egy éven át,
kikelet csalogató napra várt,
most a hótakaró alól életre
kelve, kócos fejét dugja a fény felé,
elözönli a dérlepte rétet, a mezőt,
kéri csodáld meg, de ne szedd le őt,
hadd köszönthesse újra a tavaszt,
hadd hallja a madárfüttyös reggeleket,
érezze a kikelet illatát,
mielőtt újra álmodik!

Vannak

Ács Nagy Éva
Vannak

nem szeretem érzések,
nem szeretem, szavak,
nem szeretem sebek,
nem szeretem gondolatok,
nem szeretem , hogy vannak!

Szabadnak született

Ács Nagy Éva
Szabadnak született

Szabadság az élete,
lobog ében sörénye
a szélben,vágtat
mint a villám ,
vágtat mint szélvész
a viharban , át a prérin,
az az élete,
szabadnak született,
igába nem döntik, ő
büszke csődör,
préri szabadnak nevelte!

Szabadnak született

Ács Nagy Éva
Szabadnak született

Szabadság az élete,
lobog ében sörénye
a szélben,vágtat
mint a villám ,
vágtat mint szélvész
a viharban , át a prérin,
az az élete,
szabadnak született,
igába nem döntik, ő a
préri nemes csődöre!

Tét az élet

Ács nagy Éva
Tét az élet
 
Sötét folyosó,, hideg és sivár,
hol fázik, remeg aki itt vár.

Ez itt a bírósági épület,
ide hozzák a vétkeseket,
ide hívják a pereskedőket.

Ülök a folyóson, szívdobbanásom
szinte hallom,
ő akiért remegek bent van vallatón.

Osonok az ajtóhoz,
fülem rátapasztom,
nem szólok,
de csak a légy zümmögését hallom.

Nem hallom a párbeszédet,
Istenem vajon mi lesz az ítélet!

Várom,ezen múlik sorsunk,
jobb lesz vagy teljesen összeomlunk.

Csend, nem hallok semmit,
ez a csend engem megőrjít!

Tudom nem bűnös ,
nincs bűne csak annyi,
egymásba tudtunk szeretni.

Felvállaltuk azt ami nincs,
de egymásnak mi vagyunk a kincs.

Még mindig csend,
de nyílik az ajtó,
ítélet nem oly borzasztó.

Fizetni kéne, de nincs miből,
fizetni nem lehet a semmiből.

De egymásra nézünk ,
elfagyott a remegésünk,
nevetünk, mi még élünk.

Istenem óvd őt meg nekem,
óvd mert én szeretem!

Nem adom a lelkem

Ács Nagy Éva
Nem adom a lelkem

Hát most figyelj te vaskalapos, kegyetlen sors,
nem volt még elég,mim kell még, egyszer már
kitépted szívemet, nem maradt semmim,
mit adjak még, még kellene a lelkem is?

Hát figyelj te kegyetlen, te mostoha,
azt hiszed csakúgy koncként magam
a lábaid elé vetem,s nem küzdök ellened,
de most tévedsz , igenis küzdök és fogok!

Nem temetem magam, harcolok és tudom
nyerni fogok, akkor is ha milliószor marsz
belém, akkor is ha eltakarod a reményt,
mert erős vagyok, mindennél erősebb .

Ellenem te nem győzhetsz,mert hitem az
enyém, életem az enyém, s a magamnak
kaparom ki a gesztenyét,ha százszor löksz
a mocsár aljára , én kimászok, hidd el!

Mert mindig van kiút, mindig , hiába takarod el,
álmaimat, vágyaimat nem tudod, nincs akkora lepled,
hát hallod te sors, nem nyüszítek mint egy kivert kutya,
s vánszoroghatsz utánam én magam vagyok elenned.

De erős, nem ismersz, pedig ismerhetnél, találkoztunk,
keresztezted az utam már párszor,mit nyertél vele,
csak én lettem edzettebb, a szívemet már elvitted,
éltemet én raktam össze újra, és nem adom neked!!

A híres macska

Ács Nagy Éva

A híres macska

Rudi macskánk fára mászott,
madarat akart fogni tán,
de fent maradt ő most a fán,
kétségbeesve nyávogott.

Na most légy hát okos Rudi,
nem volt lent elég az egér,
tudtad ez a fa égig ér,
miért kellett vagánykodni.

Gyorsan,  a tűzoltótokat,
hozzanak hamar egy  létrát,
szedjék le már ő nagyságát,
vagy örökké fagyoskodhat!

Így történt , pontban, így esett,
Rudink lett utcánkban a sztár,
neki külön tűzoltó jár,
hát most ezért ő híres lett!

Szobrot állítottak neki,
sosem feledjék őt hát el,
bátorságáért intő jel,
lássa , nézze meg mindenki!

Kutyám Szaffi

Ács Nagy Éva
Kutyám Szaffi

Kutyám és én, két hölgyemény,
de hűségünk, nagy erény.
Ha kap egy jó nagy csontot,
látnátok milyen boldog!

Vidáman csóválja a farkát,
égnek emeli kis tappancsát,

arcomat hálásan nyalja körbe,
persze, mert én felveszem ölbe.
imádni való fekete ördög,
bátor, mégis  fél ha dörög!

Bújik a puha paplanom alá,
magát egész nap ott elsáncolná.
s ha vége van már a viharnak,
jön, nem tud parancsolni gyomrának,
kis telhetetlen, folyton csak enne,
annyit eszik ,egy hízó is felnőne tőle.

De hűsége nekem többet ér,
oda nem adnám semmi sonkáért.
Mert lelkemnek lett hű társa,
ha nem is szól,farkát csóválja,
Ugat , és pajkosan néz rám, csak ennyi,
hogy is tudnám őt hát nem szeretni!

Tavasz rám talált

Ács Nagy Éva
Tavasz rám talált

Förgeteg fúj arcomba,
fázom,
havat hord szél,
szívem fagyos,
lelkem is félig,
de kezem kutat,
s a hó alatt
kikeletre talált,
álmodok,
látom ott a távolban,
fény van, mely
meleget hoz lelkembe,
megcsillantva a reményt,
s a tavaszi fény rám talált!

Ha csillag leszek

Ács Nagy Éva
Ha csillag leszek

Felhők mögött ha csillag leszek,
neked az éjben egy ragyogás,
könnyeidet törlöm, örömöd őrzöm,
fájdalmaid az enyémek lesznek,
hangos kacaj kíséri lépted,öröm óda,
halovány arcodra pír lehelve,
sápadt, vértelen ajkadra csókom szórva,
kihűlt szívedet átmelegítve testemmel,
szemedbe újra régi fényt csempészek,
angyalként szállok az álmaidba,
ha majd felhők mögött csillag leszek!

Sírok én is ( Válasz, H. A. nak)

Ács Nagy Éva
Sírok én is
( Válasz, H. A. nak)

Sírok még mindig, mert ember vagyok,
s ha kell sírok, ha százszor halok.
A múlt percei égetve fájnak,
ha rágondolok, eremben a vér vágtat,
Mert kitörölni múltam nem lehet,
s ha álcáznám is a könnyeket,
s ha törölném, attól nem lennék embereb!
A könnyek melyek végig folynak arcomon,
azok csattannak pofonként, jól tudom.
Mert megváltoztatni ami elmúlt nem lehet,
csak érte hullatni igazi könnyeket
Sírok én is látod, és ember és gyarló vagyok,
kaptam a sorstól egy fájó pontot.
Mely megnyomorította végleg testemet,
megcsonkítva épnek hitt lelkemet!
Sebet hagyott , és oly nagyot,
melynek széle behegedni nem tudott!
Hát sírok, sírni fogok, mert fájok,
múltban, jelenben , jövőben, hát látod!
Hát látod, sírok és nevetek, így játszom életet,
játszom mint bohóc a színpadon,
vagy mint halálra ítélt rab a kínpadon!

Csak feketén

Ács Nagy Éva
Csak feketén

Csak tinta vagyok,
fekete patron a tollban,
de már lehet kifogyóban,
szürkül,halványul a létem,
papíromra is feketében fértem!

Könnycsepp lennék!

Ács Nagy Éva
Könnycsepp lennék!

Szeretnék könnycsepp lenni,
szemed sarkán megpihenni.
Végig csordogálni arcodon,
sokáig elidőzni édes ajkadon.
Érezném a tested melegét,
megérinteném szíved rejtekét.
Érezném annak dobbanását,
hallanám lelked sóhajtását.
Titkon reménykedni és bízni,
hogy örökké lehet neked hinni.
Tudni azt ,hogy a sóhaj értem szól,
rám gondolsz akkor is ha haragszol.
Tudni a könnycseppet értem hullatod,
mindig enyém minden gondolatod!

Nyár volt

Ács Nagy Éva
Nyár volt

Nyár van, tűz forró, izzó nyár,
de most rám talált a magány.
ülök a kávézó teraszán,
nézek magam elé mélán.

Nyár van, gondolatom messze
szalad, emlékszem egy percre
mellettem ültél, kezem fogtad,
s közben a fagylaltunk elolvadt.

Nyár volt, kacagtunk boldogan,
éltük életünk gondtalan,
nem érzékelve a múló időt,
nem látva a közelgő felhőt.

Nyár volt, a mi szerelmes nyarunk,
eső ha eshetett, ázhattunk,
mezítláb szaladtunk a tócsába,
kacagva léptünk egymás nyomába.

Nyár van, és jöttek a gondok,
értek bennünket viharok,
nyakunkba szakadt a zápor,
elkábított a pillanatnyi mámor.

Nyár van, s most mégis fázok,
torkomban fagylalt gombócok,
szívemben jeges a dobbanás,
nyár volt, régi, izzó boldogság!

Vágy hullámvasútja

Ács Nagy Éva

Vágy hullámvasútja

Várom a vágy hullámzó pillanatát,
a lüktető vér érzését eremben,
a fehér combok hivalkodását,
hol korbácsol , feszít a kéj,
köröttünk izzik a parázs,
húrok pendülnek, csatazaj hallik,
akkor tettek mezejére lépve
testem meztelen testedhez ér,
szám forrón szádra tapad
kezem elindul simogat ,
nyirkos bőrödet érinti
hevesen ver szívem,
kéj után epekedem,
ágyékom forr, heve oly viharos,
érzékelem a vágyadat,
végre utazunk, a vágy
hullámvasútján,
ahol a cél, a végállomás
a teljes kielégülés!

Carmen a szerelemhez

Ács Nagy Éva

Carmen a szerelemhez

Áldott légy te szerelem
kellesz a lelkemnek
átgázolni mindenen
megnyugvás testemnek
érted feladni mindent
veled lelni kincset
feladni jó a magányt
kapni már szerelmet

Áldlak hát most szerelem
viharos szél után
jöjj tárom feléd lelkem
áldlak sok éjszakán
még akarom a mámort
teríts rám vágy lepled
várom már nyíltan Ámort
nyújtom hát fogd kezem

Tiszta hitű ízes éj
el ne hagyd még szívem
Igaz való szenvedély
kacsint neked szemem
ez az mit valóm remél
remegve itt várlak
egy perc is maga tökély
fellobbantod vágyam

BŰBÁJ SZERELEM Haiku.

BŰBÁJ SZERELEM
Haiku.
Írta: Ács Nagy Éva

Varázs örökké
mindig csodás szerelem
bűbáj van bennem

Élni akarok (H.A. nak)

Ács Nagy Éva

Élni akarok
(H.A. nak)

Élni akarok, igenis élni,
a földön még járni, szaladni,
szeretteim ,ölelni csókolni,
anyám ölébe simulni.

Élni akarok, igenis élni,
a mezőn vágtatva lovagolni,
pillangót kergetni a réten,
szeretkezni a hajnali fényben.

Élni akarok, igenis élni,
és az elmúlást nem félni,
akkor is ha kiabálok,
akkor is ha belül fájok!

Élni akarok, igenis élni,
a nyomort pedig leírni,
tudom,másnak is van baja,
nem nyafogok mint egy banya.

Élni akarok, igenis élni,
még sok verset megírni,
s ha közben szemem könnyes,
testem légies lesz, s könnyed.

Élni akarok, igenis élni,
még van itt mit tenni,
habár a gyilkos kór elkerült,
de lelkembe tüske került!

Élni akarok , igenis élni,
de nem kell azért ítélkezni,
ki él, azt mind megtalálja,
a rák senkinek sem barátja.

Élni akarok, igenis élni,
szenvedélyben elmerülni,
s ha lehet még itt maradni,
sok örömöt még okozni!

Békét kötnék

Ács Nagy Éva
Békét kötnék

Emelem kalapom,
viselem sorsom,
csendben, nem kiabálva,
békét kötve a világba,
beleszőni álmokat,
hímezni rá vágyakat,
lebontani a könnyeket,
gombolyítani szeretetet,
varrnék rá, csilingelő kacagást,
eldobnám az álarcot, s a palást,
zsebébe tömnék sok kenyeret,
nem látnék éhező embereket,
a mindezt szivárványszínben,
soha többé csúf feketében,
hát én ilyen világot kötnék,
igen, ha egyedül tudnék!

Gyarló voltom

Ács Nagy Éva
Gyarló voltom

Már megint, mint mindig, fájok,
nem szűnik , hát kiabálok,
kiáltásom süket fülekre talál,
nem vár rám más, csak halál,
húzd meg haver az üveget,
húzz a fejemre süveget,
takard el fájó roncsomat,
leplezd el gyarló voltomat!

Babinak!

Ács Nagy Éva
Babinak!

Ismerlek rég,
tinikorunktól,
családunk tagja lettél,
velünk éltél,
lélegeztél,
még most is az vagy,
habár mást hozott az élet,
de szívünkbe zártunk
téged,
találkozunk ,olyan
mintha sosem váltunk
volna el,
mi volt az nem érdekel,
te most is az vagy nekem,
mint akkor,
ott lent a balcsi parton,
családtag,
múltban, jövőben,
mindig itt vagy a szívünkben:

Zsinóron Isten kezében

Ács Nagy Éva
Zsinóron Isten kezében


Sorsom zsinórja ott lóg Isten kezében,
játszik éltemmel, várok pilléren,
úgy rángatja ahogy neki tetszik,
nem várja meg, még testem megöregszik
irányít, mellette én vagyok a báb,
elém dobja pillanatnyi koncát,
ha merészkedek, ránt egyet zsinóromon,
nem hatja meg az sem, ha panaszkodom,
szinte látom , kárörvendő mosolyát,
elmémbe véstem bárgyú vigyorát,
nevet, csak nevet szenvedésemen,
forgat még-még sorskerekemen!
s ha zsinórom egyszer elszakad ,
akkor leszek én végleg szabad!

Életem lett már az írás (Magamról)

Életem lett már az írás
(Magamról)

Akkor kezdtem el írni (2011.ben, mikor azt hittem hogy mindennek vége, családi tragédia ért, és egy jó barátom unszolására kiírtam amit éreztem, gondoltam.Azóta több mint ezer verset írtam, igaz vannak kezdetlegesek, de mind az én gyermekem, valamiért mindet szeretem.Könyvet még nem adtam ki, anyagi oka van, a netten letölthető könyvem van, egyik az Élőköltőknél, a másik a Batsányi.-Cserhát művészeknél, ahol két díjat is kaptam! Férjem,( az első)
2007. ben tragikusan életét vesztette, nehéz volt feldolgozni, és írni kezdtem hozzá, a fájdalmamról, a hiányról, a nincstelenségről, ezért inkább sok versem szomorkás, igaz azóta újra férjhez mentem, már szerelmes, vidám, bohókás verseket is írok néha, de mindig csak visszatérek az érzelmeimhez! Sok segítséget kaptam, tanácsot kritikát, van, hogy hallgatok rá, van, hogy elmegyek mellette.Nem tudok más lenni, csak az ami vagyok!Stílusom, hát nem is tudom, vegyes, de ahogy sokan mondják Évikés! Miért nem tudom, talán ők tudják miért!Üzenetem társaim számára az,írjanak, alkossanak, szükség van rá, hogy valaki megmutassa az élet szépségét, megnevettesse az embereket , bemutassa a hasonló sorsokat, érzéseket! A világnak mit üzenek,azt hiszem üzennek a szavaim, gondolataim, s ha fennmaradtak akkor már elértem valamit!

Ács Nagy Éva
Börtönöm a testem

Lelkemnek börtöne a testem,
a kiutat hiába kerestem.
Kulcsra zárták a szavak,
nem nyitható a lakat.
Nem hatol át senki cellámon,
előtte tövisből lugas, mi gátol.
Kijönni én sem tudok,
testemben százéves álmot alszok.
Némán kiáltom a ködbe,
ne zárjatok börtönbe!
Fogságomban elmém bomladozik,
az énem testemben foszladozik.
Cellám sötétje lett életem verme,
vannak akik még löknek mélyére.
Felállnék,,de nem tudok,
lábaimon béklyó , foglyok.
Életem vonala talán kiderül ,
ha egén majd a nap tündököl.
Börtönöm őre múltamnak része,
lakatom törését a jövő ígérte.

CSAK TE ÉS ÉN Szonett.106

CSAK TE ÉS ÉN
Szonett.106
Írta Ács Nagy Éva

A hajnali fény volt a barátunk,
Suttogtuk a szerelem szavait.
Átéltük a vágyunk hullámait,
A hajnal volt szerelmi palástunk.

A hajnal volt szerelmi palástunk,
Egymást átölelve, csókok között.
Lelkünkbe végre béke költözött,
Lebegtünk, szinte az égig szálltunk.

Lebegtünk, szinte az égig szálltunk,
Beteljesült most a régi álmunk.
Csak te ,és én, már örökre együtt.

Csak te, és én, már örökre együtt,
Szívünk dallama ,egy ütemre üt.
Vérünk izzik, a vágy benne jól fűt!

Valentin napi álom

Ács Nagy Éva
Valentin napi álom

Csoda veled a lét,
mámoros az éj,
te kedves tolvaj,
bizsereg a vágy
bennem,
ágyékomban lüktet a kéj,
tehetetlen vagyok
elolvadok karjaidban,
megsemmisülve önmagam,
már nem vagyok én,
csak mi vagyunk,
eggyé kovácsolt a sorsunk,
hajnali fényben
átölel karom,
puszit nyomok homlokodra,
arcodra könnyek hullnak,
búcsút intek a múltnak,
jövő az , mi elé nézek,
veled könnyebben lépek
a holnapba.

Rozi és a mozi Limerick

Rozi és a mozi
Limerick
Írta: Ács Nagy Éva

a falunkban van egy mozi,
egyedül ment el a Rozi,
de cseppet sem bánja
nem maradt ő pártába
összeragadt vele a Józsi!!

Vándorlás a XXI. században

Ács Nagy Éva
Vándorlás a XXI. században

Családok mennek tönkre, nyomorognak,
s végül külhonba mennek bolondnak,
de még mindig jobb mint itthon sorba állni,
bohócként a munkaügy előtt várni!

Tavasz dal szóljon

Ács Nagy Éva
Tavasz dal szóljon

Sosem volt ilyen hideg,
lelkem fagyasztotta meg,
várom, hogy valaki melegítse át,
várom a meleg napsugárt,
hogy láthassam a kéklő eget,
halljam a víz csobbanást,
a kacajjal teli rétet,
hol madarak szállnak az égig,
a virág a réten nyílik,
a hegyek csábító ormát,
melyet nem takar el köd,
a kikeleti varázst,
várom, hogy komor ábrázatomról,
hulljon le a palást,
sosem volt bennem ekkora vágy,
énekelem már a tavasz dalát!

ÁLCÁZVA Haiku.

ÁLCÁZVA
Haiku.
Írta: Ács Nagy Éva

Jókedv, bál, arc
lüktet  most bolond szívem,
álcám viselem,

FÁJ-DALOM SZONETT Szonett: 105

FÁJ-DALOM SZONETT
Szonett: 105
Írta: Ács Nagy Éva

Fájdalom eszi már belülről testem,
Kínoz, szenvedek, de azért sem kímél.
Lassú kínhalál szelét hordja a szél,
Rothadva bűzlik el ott bent most lelkem.

Legrosszabb dolog tán, ez a fájdalom,
Észrevétlen, belül dolgozik, emészt.
Lassan rakja le a mocskot, a penészt,
Tudom, hogy ott van, de mégse láthatom.

Üvöltésem, farkasok diadala,
Vámpíroknak jele, vérszívók dala.
Azért magam, könnyen nekik nem adom!

Szembeszállok veletek, ó ti férgek,
Nem kérem a lassan ölő mérgetek.
Rothadni élve, magam nem hagyom!

Leküzdöm a végtelent ( Fel sem fogtam, még ma sem!)

Ács Nagy Éva
Leküzdöm a végtelent
( Fel sem fogtam, még ma sem!)

Fel sem fogtam, hogy ez is lehet,
voltál, s hirtelen nem fogtad kezem,
elcsábított a földöntúli erő,
hittem pedig, hogy ez leküzdhető.

Fel sem fogtam, de csak megtörtént,
pillanat volt, nem is oly nagyon rég,
maradtam itt gyászba borulva,
egész életem fel volt fordulva.

Fel sem fogtam, már nem nyílik virág,
nem vár több szerelmes, csókos nyár,
arcunkba nem fúj a förgeteg,
csak hullnak, hullnak kőhegyek.

Száraz fa, melyről lehull a levél,
magányos ág lettem most hát én,
fel sem fogtam , de ez is lehet,
nélküled élni , hogy is merjek!

Fel sem fogtam ,de még meglehet,
leküzdhetem tán a végtelent,
veled megint egy dobbanás leszek,
várj csak rám, egyszer megérkezek!

Jó éjt..

Ács Nagy Éva
Jó éjt..

Álmodni készülődik a nap,
lehunyni kék szemét az ég,
csend van, nincs semmi nesz,
szavaim pihenni térnek,
búcsút intenek a mának,
jó reggelt köszönve a holnapnak!
Jó éjt!