Öregszem én is
Álarc nélküli arc, mely én vagyok,
ráncaimmal együtt ragyogok,
nem takargatom valóm, nem szégyenlem,
az eltelt idő, nem szégyen nekem,
nem akarok másnak látszani ,
nem akarom korom letagadni,
megértem sok örömteli pillanatot,
vágytól ásítozó hajnalokat,
láttam sok sok zord telet,
sírtam , átvirrasztva éjszakákat,
volt, hogy feladtam, de megtanultam küzdeni,
vártam, csendben, vagy ordítva,
vártam türelmesen a jobb időt,
hol fénylik,süt a nap,
és sütött is,ha beborult is felettem,
de itt vagyok, nem féltem,
s nem félem most sem,
vállalom mit a sors kijelölt nekem,
bátran szembe nézek tükrömmel,
mert még élek, s ez a lényeg,
akkor is ha szép lassan ,
hang nélkül öregszem!
