Ács Nagy Éva
Eskü a hazáért
(Fiamnak szeretettel:
Büszke vagyok rád!)
Ment,elindult büszkén, szólította a haza,
párpercet kapott csak,
ment, hátán a málhazsák,
izmos testén feszült az egyenruha,
ment, nem nézett hátra,ment védeni a határt,
esküt tett ,hogy élete árán is védeni fog,
esküt tett, most önmagának is
s mindenkinek bizonyíthat,
nem keresett kibúvott,nem is akart,
nem késhetett el,fejére nem húzhatta a paplant,
nem mondhatta most nem, nincs kedvem,
vagy pont nem érek rá, vagy fáj a fejem,
hiába akart volna még maradni,
kedveséhez kicsit még simulni,
még a vacsora sem készült el,
indulni most azonnal kellett,
a haza nem, de a vacsora még várhat,
kedvesét is magára hagyhatja,
ha megjön mindent bepótol,
fel sem áll majd az asztaltól,
csókot, ölelést milljót kaphat majd,
fáradt testének jó lesz egy szenvedélyes ölelés,
de most ment némán, nem szólt,
nem káromkodott,nem tétovázott,
érzéseiről, vágyairól, félelméről is tán,
szemében árva könnycsepp árulkodott,
tudta jól kötelessége,esküjét erre tette,
felnézett a kéklő égre,megyek, szólt sóhaja,
a földnek hol született ,rá van szüksége,
életerejét a békének szentelve!
