Remény a halálig (Evokáció : Ratkó József : A halálig)

Ács Nagy Éva
Remény a halálig
(Evokáció : Ratkó József : A halálig)

Egy vagyok a nincstelen tömeggel,
többed magammal állok, kitaszítva
fázok, félek, a város peremén,
sírunk, egymást ölelve, bátorítva,
tán, elérjük a megváltó halált!

Álmodom fényt

Ács Nagy Éva
Álmodom fényt

Álom, hol összekeveredik a valóság és képzelet,
könnyű a testem, lebegek ég és föld között,
fájdalmaim elillantak, nem bánt senki ,
boldog vagyok, csak lebegek, s kacagok,
táncot járok a csillagos égen, felhőn lovagolok,
álmodom, nem vágyom jobbra , nem vágyom rosszra,
új kaland csábít, új kihívás, új értelem, más érzelem,
álmodom, üde harmatos hajnalt, fénykoszorút,
s lebegek nappal, fent magasan mindenki felett,
távol a város szmogjától, a hangos forgatagtól,
közel a naphoz, fény-teli lett testem, átlátszó lelkem,
s lebegek, éj van, sötét éj, de fényem sok millió,
beragyogom az éj összes sötét sikátorát,
be én! minden csúf nyomor tanyát, tivornyát,
álmodom, lebegek,  valóság ez vagy képzelet ?
álmodom, hogy igaz álmot álmodjak mindenkinek!

Lassú halál

Ács Nagy Éva
Lassú halál

Őrület, átok sújtja barbár létemet,
öröm, csak könny, hangtalan pogány ima,
fénytelen templom, hol nem nyílik ibolya,
nincs őr, ki vigyázza gyarló lelkemet!

Ciklon van már, mely végig söpör sorsomon,
lassú halál, kínlódva aszalódom,
már nem fáj semmi, börtön , fogam szorítom,
itt nem fáj a nincs, zöld fű nő hantokon!

Tűz

Ács Nagy Éva
Tűz

Tűz van bennem, tűz a lelkem,
érzések melyek lángolva lepik el testem,
forr a vérem, izzik bennem a múlt parazsa,
méhraj közepén , méhkas darazsa!

Tűz van bennem, tűz a szívem,
már milljó lángcsóva borít el engem,
fény , tüzes fényt szór némán szemem,
szikra , parázs , tűz, lételemem!

Tűz van bennem, tűz a szerelem,
melynek vulkánja vagy te nekem,
a láva benne én, mely kettőnket ölel,
szorít, perzsel , s a tűz sosem alszik el!

Vihar

Ács Nagy Éva
Vihar

Vihar dúl szép otthonom körül,
a kék ég sötét, most nem derül,
bárányfelhők nem legelésznek,
most elbújtak, cudar idők jönnek!

Orkánerejű szél hirtelen feltámad,
semmiből jött, s már tördeli a fákat,
a napot legyőzte pár órácskára,
fekete paripán vágtat, megy a dolgára.

Vihar van, hallod ? sír a természet,
átkot szór rá, győz már az enyészet,
rothadni látszik minden , még a jövő is,
sírsz? hát ne tedd, holnap fény lesz bízz!

Ha én lennék

Ács Nagy Éva
Ha én lennék

ha én lennék
mindent mi elérhetetlen megtennék
hullámként eléd hoznám a tengert,
válladra szállnék mint hófehér sirály,
dalolnék füledbe csábító szirénként
tajtékzó vágyam igazgyöngy lenne,
ha én lennék minden lennék.

ha én lennék,
lennék kikötő hol megpihenhetsz,
hol ha zátonyra futottál békét lelhetsz,
örök otthont adnék sebzett lelkednek,
hajókürtökkel szerenádot adnék az éjbe,
hattyú testű madárként táncolnék
ha én lennék minden lennék.

ha én lennék
neked, könnyet nem ejtenél többé,
mert fájdalmadat visszafordítanám,
sebzett szívedet csókkal gyógyítanám,
lehelnék életet ,megtépázott testedbe,
együtt halnánk, együtt bele a gyönyörbe,
ha én lennék minden lennék.

Mert szánkózni jó

Ács Nagy Éva
Mert szánkózni jó

Halihó, halihó, szánkózni jó,
kacaj kíséri, s móka,
siklik a havon a vasparipa ,
hé vigyázz , jól kanyarodj,
mert a fogadat ott hagyhatod!

Halihó, halihó, rajta pajtás rajta,
jól dűlj a kanyarba,
szelídítsd meg ezt a vasparipát,
ügyesen fogd meg a zabolát,
adj neki friss havat enni.
ettől jobban fog menni!

Halihó, halihó apa , anya,
itt a falu apraja nagyja,
nincs senki aki ebből kimaradna,
Holle anyó a havat egy évben
egyszer hullatja a tájra,
mert foszladozik régi dunyhája!

Halihó, halihó, gyertek csak ide,
fagy van, de felenged szívedbe,
nyáron ezt nem tudod megtenni,
most kell az élményt kihasználni,
kitudja mi lesz jövőre ,
tán elviszi a nyár a havat örökre!