Már megint elengedtelek

Ács Nagy Éva
Már megint elengedtelek

Oly rég láttalak , rég öleltelek,
s ma éjjel álmodtam, felőled,
rossz álom volt, nagyon zavart,
fájtam, sírtam, s felébredtem,
nappal nem gondoltam rád,
próbáltam elterelni a gondolatom,
s egyszer csak váratlanul megjelentél,
rád néztem, szólni is alig tudtam,
nyeltem lefelé folyó könnyeim,
öleltelek némán, maszatos arccal,
ez a párhónap nélküled maga volt
a pokol, ez maga volt a vég,
s most itt vagy újra nekem,
úgy szorítottalak magamhoz, már fájt,
hittem vagy szerettem volna,
mindig így maradj nekem,
de menned kellett megint,
szívem fájt, hangosan zakatolt,
s én zokogva újra elengedtelek,
mert ez az élet nekem és neked!

Hogyha majd (Idézet: Rainer Maria Rilke Altató)

Ács Nagy Éva

Hogyha majd
(Idézet: Rainer Maria Rilke Altató)

„Hogyha elvesztlek, no mondd,
tudsz-e úgy elaludni többet,
hogy ne susogjak majd fölötted,
mint a széles hársfalomb?“

Hogyha nem ölellek át,
tudsz e magadban békét lelni,
hajnali fényben táncot lejteni,
búnak adni vad éjszakát.

Hogyha szavam lesz néma,
mert szám nem szólhat, hallgatag ,
ajkamon a csók, silány vacak,
vágyam mozdulatlan, béna.

Hogyha meghalt a szerelmed,
tudsz -e nélkülem újra élni,
más fülébe vágyat suttogni,
ki hiszi , élet csak veled.

Hogyha elfelejtesz végleg,
szíved már nem értem dobog,
csalfa álmok, hittem vérünk lobog,
sötét lett ,hirtelen, végzet.

Hogyha elvesztesz, no mondd,
tudok -e úgy elaludni többet,
hogy ne susoghass majd fölöttem,
mint a széles hársfalomb!

Köpenybe vasalt rímeim

Ács Nagy Éva
Köpenybe vasalt rímeim

Elfáradtak bennem a szavak,
nincs ihlet, a gőz kiszipolyozott,
mintha agymosást végeztek volna rajtam,
érzem én, félig meghaltam,
a hőség elvette énemet,
köpenybe vasaltam a rímeket,
műtősruhabán nem születik múzsa,
napi robot után, nem működök én rendesen,
kérdem én, kell hogy így legyen?
mi van ha maga a hulla a költő,
halott nem ír, nincs olyan emberöltő,
nem hallom ha madár énekel,
csak a fülemig a gépek zaja jut el,
kezem -lábam dagadt,
torkom száraz, bennragadtak a szavak,
fájok, száz sebből állok,
élre vasalt nadrág szemeim előtt,
nem a bíborszínű alkonyat lebeg,
s álomban is csak nőnek- nőnek a köpenyhegyek,
nem fogy, növekszik újra és újra,
s mint robot dolgozom,
hátha elfogy egyszer, s múzsám előhozom!
s tollam újra rímekbe szalad,
most szunnyad, tudom ott a gőzfelhők alatt!

Villamos fohász

Ács Nagy Éva
Villamos fohász

Ragyognak a naplemente színei ,
sejtelmes fényt vetítenek az ódon
villamosra, most indul utolsó útjára,
nyugdíjazták, de még- még egy utolsó
fuvart, még csak zsibongó embereket,
mielőtt végleg megállnak a fogaskerekek,
még egy boldog csilingelést , nevetést,
hadd lássam még a hömpölygő áradatot,
kik tolakodva felszállni akarnak,
kérem még egyszer hadd menjek az
állatkert felé, vagy a cirkusz mellé,
még erős vagyok, van bennem tartalék,
ne vonjatok ki kicsit még,
várnak rám tudom, szerelmespárok
a peronon, vagy hancúrozó diáksereg,
munkából fáradtan hazatérő embertömeg,
keresnek, mert ismernek, szeretnek mert
cserben nem hagytam őket, most sem akarom,
kérem én még az igát jól bírom,
jobban, mit az új modern villamosok,
tapasztalatom  felülmúlhatatlan,
kérem még tisztelettel, hadd maradjak!

KESERV SZOMJ Haiku.

KESERV SZOMJ
Haiku.
Írta: Ács Nagy Éva

keserv az élet
öröm ha vizet találsz
olthatatlan szomj

Boldogság hona

Ács Nagy Éva
Boldogsághona

Vágyom én a csodás tündérhonba,
hol Jancsi a rózsáját tóba dobta.
S rózsából visszaváltozott Iluska,
s Jancsi boldogan ölelte, csókolta!
Most boldogan élnek,és szeretnek,
fejedelmei lettek tündéreknek.

Hol minden álom valódi és igaz,
ott nincs is, nem kell a rosszra vigasz.
Hol mindenki lelke patyolat tiszta,
senki sem különcebb, mind egyforma.
Hol minden , az éj az ég is meseszép,
csak hallgathatod tündérek énekét.

Hol békét lelsz lelkednek, és nyugalmat,
szemed nem könnyes ,nem érzel honvágyat.
Nincs gonosz , kapzsiság , sírás ,bánat,
szemedből csak öröm s boldogság árad.
Ez egy tündérálom, a boldogsághona,
tiszta és a jó lelkek igaz otthona.

Tündérhon, álom,
én oda vágyom!

Tengerbe fulladt szerelem

Ács Nagy Éva
Tengerbe fulladt szerelem

Az est bíborszínével szállt le a tengerre,
magány pedig az én boldogtalan szívemre,
sírva kihűlt csillagok tetemén lépkedem,
árva vagyok és hontalan, nincs is szerelem,
nemsokára egy leszek velük, egy holt tetem,
a homokban fekszik ,szárad, összetört testem,
s hiába jön már hajnal, hiába szólongat,
nem hallom meg, nem érzem, szám csak némán hallgat,
a pajkos szél hiába próbál becézgetni,
nincs erőm, nélküled nem tudok lélegezni!

Életerős vagy

Ács Nagy Éva
Életerős vagy

Ő itt áll , száz év óta,
életerős, egyre nő terebélyesedik,
ükapáink ültették egykor,
ránk gondolva, jó lesz majd,
árnyékot ad, menedéket unokáiknak,
ide vonzza a szerelmeseket a vágy,
ide csábít a kudarc, elbújsz,
sírsz, és végül győz benned
az élni akarás, átvetted erejét,
hatalmasságát a vén fának,
észre sem veszed, erős lettél,
oly erős, mit ez a vén-fa,
mely túlélt már sok-sok vihart,
csak ágait tépázta meg az idő,
de minden évben újra hajt, újra nő,
s most te is túlélted,
megújulva ,újra indulsz a létnek,
állsz, nem sírsz, erős vagy,
edzett vagy, életerős!!

Mit adjak még?

Ács Nagy Éva
Mit adjak még?

Nem kértem senkitől életet,
de kaptam, hát élek,
de minek, ha nyűglődik a lélek,
ha keserv kínok között tengődik,
ha csak a penészben fejlődik,
s a sírás érleli ráncossá az arcot,
a test a napi robot után lélegezni
sem tud , oxigén hiányos levegő
kerül a tüdőbe, a szív nem dolgozik,
mert nem robot, véred eladva, s véred árán
keresed kenyered, robotolsz rabszolgaként,
reggeltől estig, alig látod az éltető fényt,
vagy estétől reggelig, szemeid duzzadtak,
álmosan állsz, csinálod a robotmunkát,
mint valami gép, kinek felhúzták a rugóját,
ki elemre működik, az elem te vagy,
de erőd nem tart örökké,véges,
kimerülsz, mert nem vagy duraccel,
csak egy ócska változata, ki romlik,
egyre fogy energiája, nem bírod tovább,
nyüszítesz , mint egy rühes kutya,
vonyítasz a tehetetlenségtől,
egykor daliás tested köszvény gyötri,
megrokkantak benned az évek,
s végül a porba hullik aszott tested,
álom hát ez a lét, álom, kérdem én,
mit adjak még, mit kéne még belőlem?

FAGYOTT HOZOTT Haiku csokor

FAGYOTT HOZOTT
Haiku csokor
Írta:Ács Nagy Éva

hajnali álom
egy csodás látomás
éjt leplezte hát

csókod ajkamon
melynek rózsavize volt
álom a remény

merülő vágyam
magányomba sodort lét
hideg hajnalok

jégcsap lett szív
megdermesztett szenvedély
csúfos ébredés

Álmok és vágyak

Ács Nagy Éva

Álmok és vágyak

Mesebeli élmény, mesebeli csoda,
vágyainknak harmatos üde odúja,
tarka álom , színes illatozó réten,
szeretet nyílik a virágok kelyhében.

Hol álmok születnek meg, újra és újra,
reménynek nyílik ki ott, csoda kapuja,
s e kapun belépve, szememmel kereslek,
megtalállak, soha többé nem engedlek.

Körülfonnám tested, szorosan, bűbájjal,
behintelek üde, illatos virággal,
mert te vagy mindenem,a világ, te magad
a virágos rét, csivitelő madárhad.

Hol vagy, szerenádozik a hajnali fény,
s vágyunkon erőt vesz már a viharos kéj,
te vagy nekem a legszebb nyíló százszorszép ,
sötét erdő mélyén fény, édes mézes lép.

Kihűlt szívem is lángra lobban ha látlak,
vérem lüktet, szenvedélyesen kívánlak,
ha nem vagy velem , magányba menekülök,
nem vagy velem , a parázs alszik kihűlök.

Mert nem lesz, ki átöleljen, melegítsen,
nem lesz ki élövé tegyen és hevítsen,
kell nekünk hát, kell ez a százszorszép csoda,
kell, hogy legyen vágyunknak rejtek odúja!

Szállnak szabadon

Ács Nagy Éva
Szállnak szabadon

Tenger , melynek felszínén táncot jár a fény,
bíborszínét ontja az ébredő hajnal,
szikrát szór az öbölbe a napsugár,
madarak élednek,szállnak, csak szállnak,
szabadon a tenger kéklő  vize felett,
leereszkedve, szomjukat oltják, majd
indulnak útra, új reményt keresve,
új hazát felfedezve, szállnak , szabadon!

Merülés

Ács Nagy Éva
Merülés

Szeretnék most semmivé válni ,
roncs létemet szélnek ereszteni,
a múlt fájdalmait tengerbe dobni,
had vigye a víz, sodorja el az ár,
ütközzön sziklának,s merüljön el,
merüljön el végre. le a mélybe,
s ott lent az iszapban örök rabként
lebegve, szabaduljon fel lelkem végre!

Mesebeli táj

Ács Nagy Éva
Mesebeli táj

Vihar készül, gyülekeznek a felhők,
hullámzik a víz, vörös az iszap,
színesen tajtékzik a természet,
most még nyugalom van,
most még nincs égi háború,
csodaszép jelenség ,
csodaszép, mesébe illő a táj.

TERMÉSZETI CSATA Haiku.

TERMÉSZETI CSATA
Haiku.
Írta: Ács Nagy Éva

vörös iszapban
színesedő felhővel
a víz csatát vív

Szóljon a béke dala

Ács Nagy Éva
Szóljon a béke dala

Háború, hol könny hullik elesettek tetemén,
mégis a gyászoló anya karjában éled a remény,
hol nem roncsolnak le a bombák életet,
hol nem gyilkolnak kezek, nem hoznak végzetet,
szeretet nyílik újra, a domborodó sírhalmokon,
fájó arcokon, könnyek helyet boldogság fakadjon,
ragyogjon fel a béke csillaga , szóljon a béke dala,
elesetteink drága vére nem hiába hullott,
tudják meg, értelme volt, mindenki boldog,
kacagjon újra fel hangosan, anya és gyermeke,
szóljon újra a zene , pattogjon a béke fegyvere!

Csupa báj

Ács Nagy Éva
Csupa báj

Mosolygó gyermek,
lelke még tiszta,ártatlan,
élete még csak móka,
még kicsi, semmi sem fáj,
dézsában lubickol,
lénye csupa báj!

Fáj a hideg

Ács Nagy Éva
Fáj a hideg

Már rég nem simulsz hozzám éjjel,
már rég, nem érzem mellettem testedet,
már rég, nem csókol meg ajkad,
feledtem az álmainkat , vágyainkat,
hideg van, fázom, nincs ki hevítsen,
hideg van, fájón, nincs ki szeressen!

Nem szégyellem

Ács Nagy Éva
Nem szégyellem

nem szégyellem, mivel keresem kenyerem,
mert holnap , lesz mivel a boltban fizetnem,
nem szégyellem, hogy arcom lángol a gőztől,
mert holnaptól, lesz miből főznöm,
nem szégyellem, hogy körmöm töredezett,
mert nem itatom többé az egereket,
nem szégyellem az izzadság foltokat,
igaz álmatlanul töltőm az éjszakáimat,
nem szégyellem, hogy álmosan összeesek,
tántorgok, alig várom, hogy hazaérjek,
nem szégyellem, hogy kócos a hajam,
ruhám rám tapadva, nem rejti el a hasam,
hogy nem úgy nézek ki mint a manöken,
hát én akkor is ezzel keresem kenyerem,
nem tudom, mikor alszok igazából egy jót,
de mennem kell,várok egy biztató szót!

Doktor fakopáncs

Ács Nagy Éva
Doktor fakopáncs

Erdő melletti templomban ,
misére gyülekeznek,
a gyermekek madárkára lesnek,
keresik az erdő ,a fák doktorát,
hangját hallják, kipp kopp,
ott a  csoda doki, a fakopáncs,
munkájának gyümölcse meglesz,
ha üdén zöldell a tölgy, a bükk,
a fák hálásak is neki érte,
fizetségük, mindig lesz menedéke,
rejteket ad az erdőben minden fa,
vihar nem tépázhatja meg gyönge testét,
a fák lombkoronái melengetik
ha esik az eső, ha fúj a szél,
s ha kisüt a nap, újra rendel,
újra dolgozik, mert férgesedni
nem hagyja a barátait!

Tengeri háború

Ács Nagy Éva
Tengeri háború
Kép:Jenő Kövér

Vad vihar dúl a kéklő tengeren,
hullám dobálja ide-oda a hajót
hatalmas szél az úr most,
mely nem kímél senkit és semmit,
ereje teljében tépi ketté az árbocot,
a hajó sodródik , sziklának csapódva,
majd fút zátonyra, menekül ki tud
kétségbe esve, s vesznek el
a háborgó tengerbe!

Fekete- fehér

Ács Nagy Éva
Fekete- fehér

Sakk játszma, fekete vagy fehér,
mattot kap a világos vagy a sötét,
kemény harc lesz a győzelem,
remény lesz, vagy veszedelem,
ki lesz az erősebb ,tudja az ég,
sakk játszma ez, fekete vagy fehér?

Aki erős élni tud

Ács Nagy Éva
Aki erős élni tud
( Balázsnak)

Erő, erő, mihez kell erő,
aki erős az élni fog,
mert legyőzhetőek a démonok,
aki harcol, és nem adja meg magát,
túlélhet akárhány csatát,
erős légy, te légy a parancsnok,
ne hagyd , hogy kongassák a harangot,
inkább nézd, hogy nyílik ki a réten a virág,
hogy hajladoznak gyümölcstől roskadó fák,
vagy hogy kacag a gondtalan gyermeksereg,
lepkét kergetve a mezőn,
vagy érezd a friss fű illatát, eső után,
szippantsd be mélyen magadba a világot
ott fent a havas hegyek ormán,
élj, él át mindent mi csodaszép,
éld meg , fedezd fel újra a mesét!

Most is ,mindig, örökké

Ács Nagy Éva
Most is ,mindig, örökké

Kővé váltan is vágyom csókodat,
az idő nem mosta el a pillanatunkat,
szerelmünk szabad, nem szobor, nem rab,
ha bezárt ide a sors a végtelenségig,
szerelmünket nem tiporta el,
mert kővé válhatott a testünk,
de szívünk nem vált kővé,
szeretlek , e szív most is érted dobog,
ha karom nem is mozdul ,
meg nem ölelhetlek, de tudom,
érzem szerelmed hevét,
mert emlékszem mindenre,
az átélt szenvedélyre,
ajkad málna vagy barackízére,
a csilingelő nevetésedre,
örökké mosolygó szemeidre,
bronzszínű mezítelen testedre,
illatod még most is elcsábít, érzem,
hallom hangodat, suttogod, szeretlek,
hát szeress, én is , most is , mindig,
a gondolatom szabad s örökké te vagy!

Igaz szerelem

Ács Nagy Éva
Igaz szerelem

Turbékolunk, akár a galambok,
egy egész életen át,
mert ez a szerelem egy életre szól,
veled jóban és rosszban,
veled, örömben, bánatban,
veled, száz viharban,
veled, mámorban, szenvedélyben,
gazdagságban, vagy szegénységben,
de mindig boldogan kacagva,
csak egymásra nézünk,
vágyódik szemünk,mindent feledünk,
kéz a kézben, együtt az örök létben!

Tengeri háború

Ács Nagy Éva
Tengeri háború

Képre rakta: Éva Anna Ugró

Vad vihar dúl a kéklő tengeren,
hullám dobálja ide-oda a hajót
hatalmas szél az úr most,
mely nem kímél senkit és semmit,
ereje teljében tépi ketté az árbocot,
a hajó sodródik , sziklának csapódva,
majd fút zátonyra, menekül ki tud
kétségbe esve, s vesznek el
a háborgó tengerbe!

Fénygyermek

Ács Nagy Éva
Fénygyermek

Hajnali fény köszöntött ma,
harmatos virággal,
szerenádot adva madarak
madarak hadával,
ablakom sarkig kitártam,
nyitva van szívem,
fényben fürdik lelkem,
újra születtem,
fénygyermeke lettem,
ma kicsit!

Sóhaj volt

Ács Nagy Éva
Sóhaj volt

Dörgött az ég, hittem vihar van,
pedig csak sóhajtásom szállt fel
az égig, sóhajtok, jó hangosan,
fáj minden, fáj a létezésem,
gyülekeztek fejem felett a lidércek,
sóhajtok, hörgök, nem kímél a sors,
úgy mar szívembe, mint jó erős bors,
sóhajtásom nyomában töredék marad,
ledönti a jól felépített várakat,álmokat,
romhalmazom tetején, fújdogál a szél,
arcomat könny marja, áztatja,
üvöltésemet csak magány hallja,
sóhajtok, még- még -még lehet,
mert holnapra tán nem lesznek kőhegyek!

Versekben szabadon

Ács Nagy Éva

Versekben szabadon

Érzések melyben kicsit én vagyok,
ha rímeket írok le és faragok,
ha fáj ha bántanak, ha lüktet a vérem,
a verset írok, s mindent  akkor feledek,
megszülőm újra és újra a múltat,
kiírom a keserv fájdalmakat!

Ha bennem a szerelem megrezdül,
új remény vonult rajtam keresztül,
boldogságomtól részegülnek a sorok,
jönnek a szerelemittas mámorok,
gondolataim itt szinte szárnyalnak,
nagyot köszönve a szabadságnak.

Mert itt a versekben szabad vagyok,
elmém ép, lábaimon nincsenek béklyók,
láncot senki nem kötött a nyakamra,
kezemet köszvény még nem zavarja,
a vers , az írás ,maga az élet,
s én pedig színezem az életet.

Feketéről, pirosra vagy szűzies fehérre,
csokrot teszek, a gonosz fejére,
boldogan kacagva szembe szállva,
s már nem vagyok elveszett madárka,
a szürke köd ha akarom kitisztul,
szavakba öntöm, s rögtön eliszkol.

Az álom mindig valódi és igaz,
a leírt sorsok bizonyítják azokat,
költő lennék? én ezt nem tudhatom,
de írok, ekörül forog a gondolatom,
melyek hál Isten cserben nem hagytak,
mint prérin a vadló, sebesen vágtatnak,
a múltból a jelenből születtek,
írok, hogy jobb jövőt teremthessek!

Álmatlan éjszakák

Ács Nagy Éva
Álmatlan éjszakák

meló, meló éjjel, izzasztó gőzben,
álmatlan éjszakák, 12 óra robot,
arcom lángol, lábam, derekam fáj,
torkom, bőröm száraz , nyelni is
alig tudok, kikészít ez a robot,
de muszáj, mert a muszáj az úr,
éjfél körül ásítozok, álmos és fáradt vagyok,
nem bírom, mondom magamnak,
de nem adom fel,
mert nem olyan fából faragtak,
csak nyomom a masinám,
vasalok, vasalok, addig míg megrokkanok!

Lila álom

Ács Nagy Éva
Lila álom

Kertemben múzsám felé száll a gondolat,
a lila virágok, feledtetik magányomat,
ide visszavonulva mindig békésen álmodom,
s rólad kedvesem, csakis rólad ábrándozom!

Te kellesz nekem

Ács Nagy Éva
Te kellesz nekem

Még él a tél, mély nyomott hagyott szívemen,
még kell neki napfény, hogy olvadjon fel jéghegyem,
hogy szerelemre rügy fakadjon lelkemben,
s virágozón fel üde friss tavaszi reménnyel,
még él a tél bennem, s te kellesz nekem,
hogy zongorázni kezdj jégcsap testemen!

Hevít a szerelem

Ács Nagy Éva
Hevít a szerelem

Mezítelen vagyok,
melletted lobban , forr
a vérem,vulkanikus
boldogság járja át
testem, feszít, hevít
a szerelem!

Vulkanikus erő a szerelmünk

Ács Nagy Éva
Vulkanikus erő a szerelmünk

Vulkán a mi szerelmünk,
mindent elsöprő vágy,
erőtől duzzadó mag,
melyben forró lávaként
tüzel az ölelés,
ha hozzám érsz elégek,
ha hozzád érek perzselek,
s izzó szerelemben lángolva
éledünk újra és újra,
az örök valóságig.

Az élet megy tovább

Ács Nagy Éva
Az élet megy tovább

Tudtad, hol marhatsz belém,
tudtad ,a fájdalom hol ér.
Ott, ahol legjobban fáj,
ott, mikor magamra hagytál.
Sírtam,fájtam,őrjöngtem,
kétségbe esve kiabáltam,
végleg magamra maradtam!
Éljek még, vagy most haljak,
vajon most merre induljak?
Ily kétségek gyötörtek,
lázálmaim legyőztek.
És mégis
erősebb volt az élni akarás,
nehezen, de az élet megy tovább.

Örök álmodozó

Ács Nagy Éva
Örök álmodozó

Álmok, melyek bennem élnek,
körbeölelnek, körbefonják
lelkemet, álmok, melyek
életben tartanak, mert ott
ott vagy velem,álmok,
melyek csak álomban léteznek,
a valóság cserben hagyott,
álmok, hol én igazán otthon érzem
magam, repítenek, fel a magasba,
felhők mögé, a tiszta kék égboltra,
hol nem fúj a szél, nincs vihar,
zavart, sérült énem nyugodt,
tehát álmodom,azért is,
mindig álmodom, mert örök
álmodozó vagyok!

Szajha vagy szerető

Ács Nagy Éva
Szajha vagy szerető

Szajhád vagyok , neked kiszolgáltatva,
minden óhajod , parancsod lesve,
állok ellőtted mivoltomból kivetkőzve,
szajhád vagyok, akarat nélküli szajha.

Szeretőd vagyok, neked a hitvesed,
lesem óhajod , kívánságod teljesítve,
állok ellőtted , de magam megőrizve,
szeretőd vagyok , de mégis önmagam.

Szajha, szerető, melyik a jobb , tudja az ég,
én azt tudom, veled ragyog a nap, kéklik az ég,
szerelmem rabja vagyok, láncom van így- is úgy- is,
szajha, szerető, ha velem vagy egyre megy!

Az áldozat

Ács Nagy Éva
Az áldozat

Áll ott fehér ruhában a szirten,
riadtan ,félve kissé megtörten.
Nem jajgat, nem ellenkezik,
tudja a sorsával más rendelkezik.

Kijelöltek számára egy szerepet,
s ő feladta, mást nem tehetett.
Milyen Isten az aki ezt eltűri,
más életét áldozatként követeli!

Én ilyen Istent nem ismerek,
ilyen Istent nem is szerethetek!
Miért nézi fejét elfordítva végig,
hogy ember ,ember felett ítélkezik?

Nem hiszem hogy jobb neki,
ha egy ember életét követeli!
Kijelölték, ezért született, ő az áldozat,
hitük szerint , jobbá teszi sorsukat.

S ő áll csak ott a szirten, fehérben,
feladva , s ruhája lebben a szélben.
Megtört, tudja, neki nem lesz holnap,
más áll ott majd, más lesz az áldozat!

Ki veszi észre a könnyeket?

Ács Nagy Éva
Ki veszi észre a könnyeket?

Törékeny testük, felsír a nyomorban,
mindennapok tűnnek el üres gyomorban,
éjszaka forgolódnak, korgó álomban,
nappal ölelkeznek tehetetlen fájdalomban!
Mert felsírt, szinte üvölt a nyomor lét,
halljátok ti is, vajon mennyi lehet még?
Mi kell ahhoz, hogy ne éhezzen a nemzedék,
hogy minden ember egy legyen, s meglelje a békét!
Gyermekeink tanulhassanak , játszhassanak,
nem pedig korgó álmukban, piszokban forgolódjanak!
Ki veszi észre a tehetetlen síró fájdalmukat,
és ha észre is veszi ,tesz valamit, hogy enyhítse azokat?

Tünde álom

Ács Nagy Éva
Tünde álom

Kerek és szép a világ,
kicsi tündér álmot lát,
hol nem liheg a pillanat,
mindig van új a nap alatt!

Néma ráncok

Ács Nagy Éva
Néma ráncok

Ártatlan arc, bárgyú mosolya,
festék alá néma ráncot rót az idő,
a múltját már penész érleli,
sebzett lelkének moly énekel,
vívódásait álarc takarja el!

Mámor

Ács Nagy Éva
Mámor

Ábrándos szerelem,
homokos tengerpart,
mindig kéz a kézben,
úszunk a mámor vízében!

Kárhozott lelkek

Ács Nagy Éva
Kárhozott lelkek

Bárgyú vigyor, csodálkozás,
unott arcokon ámuldozás,
ráfagyott ráncosodó mosoly
a nevetést rég megette a moly!

Gonosz születik

Ács Nagy Éva
Gonosz születik

Semmibe révedő tekintet,
monoton, gonosz egyhangúság,
melyből úr nem, gonosz születhet,
és az irigy, aljas hamisság.

Boldogság veled

Ács Nagy Éva
Boldogság veled

Boldog vagyok , mert minden egyes hajnalon
téged látlak, a fény békét rajzol arcodra,
nyugalom szuszog benned, úr testeden,
boldog vagyok, mert mindezt érzékelhetem.

Boldog vagyok, mert az első napsugárral
láthatlak újra, simogathatlak nevedet
suttogva, s a pajkos szél szerenádot ad
nekünk, hozzád bújok, s együtt ébredünk.

Boldog vagyok, mert veled ébred a remény,
veled izzik a parázs s lángol a szenvedély,
nézlek, nézlek jól, ismerlek rég, tudom,
s a sajgó bánatom veled temetni fogom.

Boldog vagyok nagyon így hajnalok hajnalán,
kezed a testemre fonódik,őriz mint egy palást,
véd oltalmaz két erőtől duzzadó karod,
s nem félek, hatalmas vagyok, a szerelmünk él!

Húsvét hétfő

Ács Nagy Éva
Húsvét hétfő

Ma hajnalban,
vizet éreztem nyakamban.
Meg locsoltak nagyon,
most már tuti,
el nem hervadozom.
De azért jobb lett
volna a kölni,
attól tudnék igazán
illatozni.
Azt mondták a fiúk, majd jövőre,
talán jut nekik
akkor már kölnire!

Locsolni jó

Ács Nagy Éva
Locsolni jó

Régi hagyomány így húsvét táján,
a kicsi és nagy fiúk kölnit fognak,
húsvét másnapján locsolni indulnak,
abban a hitben hímes tojást kapnak,
de ma már felfordult, más lett a világ,
eltűnt a kölni s a régi hagyomány,
ma tojásért locsolni el sem indulnak,
csak ha pénzt, vagy jó pálinkát adnak,
a lányokat illatos víz helyet szódásüveg várja,
vagy éppen a közeli patak vagy kút kávája,
ott a legények tetőtől talpig őket locsolják,
eláztatva a ruhájukat és a fodros pántlikát,
s előkerül a kisüsti és a szilva  pálinka,
vígan indulnak estére a közeli bálba,
a lányok ha megszáradtak őket követik,
a bálban pedig a nekik való legény kiszemelik!

Erőm a régi lesz

Ács Nagy Éva
Erőm a régi lesz
(Idézet: Hajdinyák Anita)

"Mindent elengedek egy forró nyár után,"
testem elernyedve fekszik az út porán,
sérült lelkem már pillangóként száll,
ajkam egy szót rebeg,jöjj el halál,
szállok le ,szállok le, lassan a mélyre,
játszok a széllel, játszok hát végre,
s a sóhajommal mindent elengedek,
baráti szót, álmokat ,igaz szerelmet,
vért köpök az aszfaltos betonra,
szállok gyermekként újra, magasba!
S nekem nem csalfa a hold, nem csalfa a nap,
erőm izzik, s a túlvilágon újra lángra kap!

Haiku. HÚSVÉTI HANGULAT

Ács Nagy Éva
Haiku.
HÚSVÉTI HANGULAT

Húsvéti nyuszi
kosárban piros tojás
sárga pipitér

Öröm ez a nap

Ács Nagy Éva
Öröm ez a nap

Boldogságot, örömöt hoz ez a nap,
nyuszik segítségnek,lepkéket csalogatnak,
tojást kéne festeni, holnap itt az ünnep,
de belőlünk mára elfogyott az ihlet,
gyertek szálljatok ide közénk a zöldbe,
szép színeiteket had másoljuk mi le,
legyen sárga, piros vagy szivárvány tarka,
ajándék lesz, boldog aki majd kapja,
lányok, fiuk örömükben a rétre szaladnak,
kacaj van,vidámság, s mire vége van a napnak,
kosárkájuk teli lett szép színes tojásokkal,
boldog ünnepet kívánnak a régi hagyományokkal!