Hajótöröttek )
Ács Nagy Éva
Menekülnél
"A habok oly halkan susognak,
Mint a haldoklók ajkai,
Kik jobb világ titkába látnak,
De nem bírják kimondani."
S ott ahol már néma a szó,
hol már nem dobog a szív,
nem fut be a kikötőbe már hajó,
nincs több zene mi nászra hív!
Menekülnél, de zátonyra futottál,
léted elsüllyed, iszapba vész,
vágyakozol, hogy álom ez, s nem halál,
s örök rabként tengődve remélsz.
"Mentő hajót várjunk-e még,
Ha durva szirtbe ütközött?
Választanánk – ha nincs egyéb –
Halál és őrület között?"
Remény nincs, mert ez maga az őrület,
tudni, hogy minden veszendőbe ment,
miért éltél, küzdöttél, azt enyészet követ,
hát választani kettő közül, így lehet?
Életedben ott volt, az örült gondolat,
mi mindig meggátolta sorsodat,
akkor mondd, holtadban tán elhagy?
nem, mert ez is te vagy, te magad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése