Élnem kell
Békésnek tűnt a táj,
de hirtelen feltámad a szél,
hatalmas tölcsért formált az úton,
rám jött a rettegés, a félelem,
az ég háborúzott felettem,
hurikánként tombolt, csak tombolt a vihar,
ledöntött , felkapott mindent,
nem kímélt semmit és senkit,
egyedül voltam, árvának éreztem magam,
megfagyott bennem a lélegzet,
hittem itt most végleg odaveszek,
de akkor a tölcséren túl láttam én,
megcsillant a remény,
tisztult az ég, újra fényt láttam,
tudtam, túlélem a vihart,
mert nem adhatom fel, élnem kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése