Hópehely álom
Közel sem vagyok tökéletes,
senki sem az,
én miért lennék kivétel,
csak szövögetem az álmaim,
sok van, mint pókháló a falon,
van amelyik teljesül,
s van ami örök rab marad,
vergődik befonva börtönébe,
néha lebeg, ég és föld között,
láncon lóg le a mennyezettről,
van amelyik kiszabadul,
akkor határt nem ismer,
és lehetetlent sem,
száll, csak száll,
a pipacsos mezőn át,
a sebes folyómedréig,
s ott megáll, körülnéz,
szippant egy jó nagyot
a szabadság ízéből,
s teljesül akarata,
szabad mint a hópehely,
mely oda száll , hová akar,
boldog, mint én vele,
mert tökéletessé varázsolt az álmom
egy percre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése