Nyomor lét Elbeszélés

Ács Nagy Éva
Nyomor lét
Elbeszélés

A nő állt a gép előtt, nem gondolkodott, kezei monoton módon végezték a munkát, úgy nézett ki mint egy élő robot, Vékony teste, csontjai szinte átszúrták a bőrét, arca sápadt volt és beesett, szemei karikásak. Mint aki hetek óta nem aludta ki magát, fáradt volt, fájt mindene, enni alig evett, kedve sem volt rá, és ideje sem,napi 12 óra munka után, úgy zuhant bele az ágyba.Munkáltatói nem törődtek az ő igényével, nem érdekelte őket ő, csak az, hogy készüljön, ne álljon a munka. Fizetése ennek ellenére épphogy a megélhetésre volt elég,fájt a lába, dereka, és a kezei, emelni is alig tudta, ha valamit megfogott, kiesett belőle, nem bírta el.Üres tekintettel bámult a semmibe, kék szeme eltűnt a csontos arcába.Mióta itt dolgozott felborult az anyagcseréje, wc re sem tudott menni, napokig fájt a hasa, kiegyenesedni is alig tudott. Meggörbült egykori csodás testtartása.Ha sikerült is végre elmennie kínlódott csak,ezért feladta, várt , visszatartott mindent, nem evett, így nem is ürített, vagyis ritkán.Családját alig látta, ha otthon is volt aludt, mert éjjel újra mennie kell. Nem szokott hozzá, igazság szerint ehhez nem is lehet.De ment kitartóan, mert muszáj.Közben az egész élete veszendőbe ment, élő halottként tengődött, boltba sem járt, mikor járt volna!Tudta el kéne innen mennie, de nem volt ideje , hogy mást keressen. Állt a gép előtt ma is, arcába felcsapott a gőz, belélegezte, majd megfulladt, köhögött, torka kiszáradt,gyengeség öntötte el, pár pillanatra, azt hitte itt a vég. Megállt, mélyeket lélegzett, újra kapott levegőt, kortyolt az ásványvízéből, és a gép fölé hajolt, szemeiben könnycsepp ült.Letörölte, és tette tovább robotként a dolgát, élt is meg nem is, már zombi volt!