Szonett. 109
Írta: Ács Nagy Éva
Csendes , oly nyugodt és békés volt a táj,
Átlátszó csodás ,tiszta a víz szinte.
Pirkadati fény festette , színezte,
Oly szép látványt nyújtott , éreztem már fáj.
A levegőt most madár raj lepte el,
Nem láttam én semmit, tele lett az ég.
Daloltak örvendve, s szálltak kicsit még,
Pihentek, majd újra a magasba fel.
Szomjukat oltani a vízre szállnak,
Útjukra így új erővel indulnak,
Várja, hívja őket egy másik határ.
Boldogok, vidámak, örök szabadok,
Dalolnak hangosan, mert még nem rabok,
Béklyó nem szorítja ,nincs lábukon már!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése