Vihar volt

Ács Nagy Éva
Vihar volt
Kép, Katalin Hajdinyák

Vihar volt, dörgött ,villámlott,
háborúzott az ég,
szakadt az eső, feltámadt a szél,
tombolt, tépte, hajlítgatta a fákat,
sötét lett, korom sötét,
félve bújtam el a szobám sarkába,
csendben voltam,
halottam saját szívverésem,
remegve számoltam az időt,
vártam mikor lesz végre vége,
mikor csillapodik ereje az égi csatának,
s vágyam teljesült, csend lett,
kimerészkedtem rejtek helyemről,
fájón néztem a vihar pusztítását,
de tudtam erős vagyok,
holnap minden rendben lesz,
jöhet a nagytakarítás,
és persze a csend,
mely vihar után a legszebb,
s a csendben születik újra a fény,
a napsütés, a gondolat a nevetés,
és persze az örök remény!