Hol van az a nyár
Minden csendes, mint gyermekkoromban,
mikor még a stégen álmodoztam,
testemet érintette a langy szellő,
álmodtam, hogy a herceg értem eljő,
nem fehér-lovon, én csónakon vártam,
s álmom ott járt a zizzenő nádasban,
sóhajom ,vágyam szállt végig a vízen,
láttalak a felhők mögött az égen,
szívem kiakart ugrani a helyéről,
megláttam a sudár alakot, felém jött,
remegett a gyomrom, görcsbe rándult ,
mikor egy csillogószem engem bámult,
s nyújtotta ő hívogatóan kezét,
kérte birtokoljam én szerelmét,
boldog voltam én ott akkor a parton,
királylányként jártam azon a nyáron,
s most újra itt vagyok, de oly nagy a csend,
a nádas zizzen csak, szívemben nincs rend,
árnyék borult rá, és régi álmomra,
emlék, s én kinyílok újra álmodozva!
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése