és
Hajdinyák Anita.
Jó az élet színpadán
Ha nem leszek emlékezzetek rám,
mint bohóc éltem itt az élet színpadán,
fojtogatott, rángatta a sors a zsinórom,
ahogy akarta arra ment mozdulatom,
tehetetlen báb voltam kezében,
elvesztettem én Isten tengerében.
egy voltam én, egy játékszer,
nyakamon lánc volt, nem ékszer,
s magamra maradtam, de nem fáj,
mert jó játszani az élet színpadán!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése