és
Hajdinyák Anita.
Nyíló virág a lelkünk
Mint a nyíló virág, olyanok vagyunk,
megkeményítette szívünket a zord tél,
te mindig melengettél, mint testvér, barát,
és egymásban érezzük már a tavasz illatát,
magunkba fogadjuk a pipacsos rétet,
én hallom a gyöngyöző kacajod,
mely túl harsogja a madárfüttyös reggelt,
és futsz a réten , mezítláb,felém,
boldog vagy, kezedben búzavirág, szarkaláb,
szemedben még mindig fiatalos vágy,
sose add fel, légy önmagad,
szép vagy ,vagy nem, nem számít,
magadnak maradj kortalan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése