Nem jó a magány
Szellő muzsikál, egy lágy szimfóniát,
síró hegedűn játssza el a magány dalát,
feltámad a vihar, hideg lesz az éj,
fekete leplet borít a tájra az északi fény,
hold sejtelmesen világít a semmibe,
szerelmem örök rab, elvan veszve,
remeteként élem tovább életem,
fa odújába végleg eltemetkezem,
s csak sír, csak sír a hegedűm ,
nem jó ez így , nem így, esküszöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése