Miért?
néztem rád, láttam a mosolyt szemedben,
éreztelek, hallottam a hangodat,
de feltámadt a szél, vihar kélt,
s elvitt tőlem messzire,
álltam magam , árván, lelkem zokogott,
összerogytam,a poros úton magzatpózba
kuporodva, nyeltem könnyeimet, mellyel
az út pora egyesült, fuldokoltam, néma
magányomban, így ért az éj,
néztem, de már nem láttam semmit,
nem éreztem semmit, szívem dobbolt csak,
bele az éjszakai csendbe, egyedül voltam,
egyedül maradtam,elveszve mindörökre!
Miért?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése