Amazonok

Ács Nagy Éva

Amazonok

Hatalmas őserdő , a fáknak lombjai
az égig érnek,  ott élnek amazonjai
e vidéknek, közéjük férfi nem állhat,
utat adnak, a visszafojtott vágynak.

Urai ők maguknak, vadak és szabadok,
nők, de egytől egyig bátor harcosok,
csillag fénylik a mélykék hűs szemekben,
kard fénylik az edzett, kigyúrt kezekben.

Izmos testükön feszül a bőrruha,
férfi vágy, mély sóhaj, mely mindig buja,
de senki nem hódolhat be ő nekik ,
csak ha az amazonok akarják, engedik.

Erdei ősvényen , száll a diadal
ének ,győztek az álnok hitetlen haddal,
Istenüknek áldoznak , dübörgő tánccal,
ősi rituálé , harc után mulatnak!

Csábító szirénéi a férfi népnek,
álmai minden buja szenvedélynek,
de mégis ők vadak, de még szabadok,
nők, de bátor megtörhetetlen harcosok.

Titok lengi körül az egész lényüket,
fürgék, megfejteni nem lehet őket,
ezért csak álmokban létezik a vágy
mely feléjük visz, mely  mindig csak sóvár.