Képzeletből valóság
Elképzeltelek, csakúgy magamnak,
csábos mosolyod,mely szívemig hatolt,
nevetésedre nyárfaként remegtem,
mikor kezed a bőrömhöz ért, csak lebegtem,
ajkad ha ajkamat érintette, megszólalni sem tudtam,
illatod mélyen, mint ópiumot beszippantottam,
erőt sugárzott, csábított férfias kisugárzásod,
már nem voltam önmagam, átváltoztam,
csábító sellő lettem, ki a tenger hullámán
lovagol, vágtat, és én most vágtattam veled,
célom , célunk volt elérni a kéjt,
ledobni a szende szűz szerepét,
mert mi lenne ha nem volna szenvedély,
ha prűd elvek közé szorítanánk vágyaink,
akkor nem élnénk, mert élni , szeretni kell,
s ha szeretsz , a szerelem nem ismer lehetetlent!
Hát elképzeltelek, csakúgy magamnak,
de kereslek , megtaláltalak, csakúgy magunknak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése