Csak téged várlak
( Evokáció: József Attila.Várlak)
Hát még várlak, kitárt karokkal,
eléd szaladva , nevetve könnyes szemmel,
Reszketek és félek, hogyan fogadsz majd,
magányom feladva érted,mert fájt már,
mert üvöltött bennem a tehetetlenség,
várlak, csendben , mégis
túl kiabálva a csendet , hallod hát,
halld hát, hogy muzsikál bennem szívem,
várva, hogy egyesülhet veled,
szerenádot ad dobogása
csakis most itt, neked!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése