Te Rómeó én Júlia voltam
Akrosztichon
Vágyam izzott ,felajzott éjszakán,
Indulatom szenvedélye ölelt ,
Remegő Rómeót játszottál,
Átugorva a mennybe vezető kaput,
Gondolán evezve Velencében!
Birtokba vetted égő testemet,
Izzadság cseppjeiddel öntözted,
Cirógattál, kezeddel simítva ,
Imára szólított belőled a vágy szava,
Kulcsolva össze mindenünket ,
Lihegő Júliád most érted eped,
Isten segítse meg szerelmünket!
Koldust hozta ki belőlem az éj,
Ember nem érzett ily szerelmet,
Lehet tévedek,de maga ez tökély,
Elviselni a kínt, csak veled lehet,
Tudom, mert voltam a pokolban!
Nehéz volt, szinte kibírhatatlan,
Erősen forrt már alattam a katlan,
Hitem feladva , reményt elvesztve,
Éltem én,súlyos keresztre feszítve,
Zord volt türelmem, s létem elfedte.
Volt kiút, értem jöttél, tán küldtek,
Arannyal fontad át fájó lelkemet,
Rémes testemből, kihozva a szerelmet,
Ágrólszakadt szívem örökké tied,
Zengem én szerelmi ódánkat ,
Sóhajom útja az átélt vágyaknak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése