Hát akkor szállj
Vergődő madár röptű lét,
hol néha törött karokkal
szárnyalsz a szabad ég felé,
homályos köd gátolja utad,
rettenet, mi vágyat olthat,
apró szemcse, picinyke lepke
vagy csak, mégis a szabadság
elé vágtatsz, ha fáj is,
ha kínokkal teli az út,
menned kell , menni muszáj!
Hát csak bátran szállj!
Vár az ismeretlen,
de mégis szabad vágy!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése