Szabadság vágyunk a régi
Piros, fehér, zöld,álom ez a föld,
leng még büszkén a zászlónk
s nem hiába haltak meg őseink,
kik szabadságra vágytak,
érte hősként porba hulltak,
s mi gyászoló utódok,
fejet hajtva, némán megállunk,
ünneplő ruhánkon jelkép a kokárda,
szemünkben néma könny pereg,
hogy ott a sáncon, nem lehettünk veletek,
ajkunkon felcsendül a Nemzeti dal,
egyszerre mondja, öreg és fiatal,
határon innen, és határon túl,
egy-nyelven száll fel magasra az égig,
kik szabadságunkért harcoltak, értik,
tudják, tudjuk nem hiába haltak,
testük, nem hiába porladt,
mi mind Magyarok vagyunk,
s mint őseink, szabadságra vágyunk!
Hát legyetek ránk büszkék,
nem volt értelmetlen a földünkre folyt vér,
piros, fehér, zöld, mind Magyar és bátor,
ki zászlót lengett magasan a szélben,
ki kiált hangosan a csendben,
kiáll és harcol a szabadságunkért!
Hát ragyogjon újra fel nemzetünk,
mutassuk meg mi is, halni merünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése