Őrült elme Ballada

Ács Nagy Éva
Őrült elme
Ballada

Feltűnt a kanyarban, gyorsan ,sebesen jött,
ő csak nézte mélán,bolond elme győzött!
Útszélén állt a nő, sírt és gondolkodott!
Most vagy-vagy sohasem, most kéne megtenni ,
most, most lépni kicsit, erőt meríteni.
Minden rossz fájdalom, gond és baj,megszűnne,
nem fájna sokáig, csak talán pár percre!
De hát félek halni, túl gyáva , az vagyok,
miért torpanok meg, miért visszakozok?
Szeretek én élni,szívemből nevetni,
szeretek ölelni, vágyódva csókolni.
Szeretek a fűben mezítláb szaladni,
a napsugárt mélyen magamba fogadni.
Szeretem ölelni , csókolni szeretteim,
szeretem férjemet, szeretem szerelmet.
Hát akkor én bolond,hogy csaljam meg őket,
gyáva ember kinek élte így ér véget!
Aki itt maradni mer az az erősebb,
akarata ha van, még az mindig győzhet!
Bátorság mindennel mi rossz szembe szállni,
mint a pillanatnyi őrült halált vágyni!
Gondolata így jó messzire elszaladt,
fehér autója lassan tovább haladt.
Csendesen hát félre tette bolondságát,
erős lesz, nem adja fel igazi álmát!