Félhomályos emlékkép
ma földig hajolt bennem a csend,
sárba tiporta szívverésemet,
fájok, és üvöltök,
tehetetlen vagyok,
érintenélek,
de csak tapogatózom,
elérhetetlen vagy már,
csak emlék, csak félhomály,
test nélküli alak a ködben,
vágy az elmémben,
itt hagytál árván,
s engem végleg
legyőzött a magány!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése