Csodafám
Furcsa , nem szokványos, más,
vagy tán természeti csoda,
olyan , mintha űrbéli volna,
mintha maga az Isten alkotta!
Elbűvöl varázsa, káprázik
szemem, bokor ő vagy tán
maga az Isten? kérdéseim
ekképp fonom gondolatomba!
Miközben mellettem a hideg szél
hirtelen feltámad, teljesen földig
hajlítja a csodafámat, sír, hallom
a levelek, az ágak jajszavát!
Bánatom rám tör mint hurrikán,
remeg gyomrom, tehetetlen
vagyok! Ó te szél , állj meg egy szóra,
ne bántsd őt, ő egy igazi csoda !
Imám meghallgatott, a szél elállt,
ereje már szellővé változott, a nap
süt fámra, melyet már csak kéz simogat,
s a fény most rá ékként diadémot aggat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése