Természet szerelem
Naptári tél van, de mily furcsa a természet,
zöldek a fák, nem hull a hó, hívogat az erdő,
hol ezernyi rejtély, milljó szépség vár,
hol álom születik, hol szerelem bujkál,
hol ébred a tavasz, dalolnak a madarak,
s előttünk csörgedezik egy kis patak,
s nem fázom, mert hozzád bújhatok,
átölel két karod, csókra nyílik a szád,
boldog vagyok, s a fák közt fénylik a remény,
hogy mindig így lesz, így veled, hiszem,
rügyeznek a fák, rügyezik szívem,
olyan, jó hogy vagy te , vagy itt velem,
tudom, hogy van holnap, s lesz megint,
üzennek a fák, üzen az erdő,
üzen a nap, a fény a felhő,
hirdeti a szerelmet, mely bennünk éled,
bennünk virul az igazi természet
mely maga a SZERELEM!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése