Prózavers Ma megalkottalak

Ács Nagy Éva
Prózavers
Ma megalkottalak

Ma gondolatom messze szaladt ,rajzoltam, színeket álmodtam szemeim elé.Képzeletem nem ismert határt, s a színek között hirtelen pálcika ember rajzoltam. Oly vézna volt, aránytalan, gondoltam , elő a fantáziát, alkoss belőle emberfiát!Izmokat rajzoltam testére, erőtől duzzadó,csábító izmokat!Bronz barna fénylő ,selymes bőrt! Néztem a rajzot, hú ez nekem is tetszik! Akkor a fejrész következett, barna hajkoronát festettem , csodaszép kék szemeket, ha belenéztem a tengert láttam , és az ott rejlő titokzatos csodát.Hullámokat, mely az én partomat érinti, szigeteket, hol béke uralkodik, sziréneket , melyek nekem dalolnak, s vágyra hívnak.Vagy kéklő vízesést , mely nem elérhetetlen számomra, itt van, ebben a csodaszép két szempárban! Csak az enyém! A Niagarai vízesés ehhez képest semmi!Piros száj , íze édes , mint a méz, mely legszebb álmot ígéri, a tűz ,a láng ereje,a csókban benne van, képzeltem, s tudtam valóban ott van!Néztem a magam alkotta alakot, ismerősnek tűnt,valahol láttam már, néztem, rád ismertem, hisz velem vagy évek óta , pont ilyen vagy, ilyenek látlak, nem kell színeznem,vagy festenem, a tengert látom mindig veled!