Az életünk mint fogaskerék,
játszadozik a sors velünk.
Egyszer fent,egyszer lent,
így pörget nekünk!
Kétségek, fájdalmak övezik,
sebek, melyek nem hegednek be.
Tépázott sorsok, vihar vert lét,
fájdalom, hol nyomor az úr.
Miért nem pörög úgy a kerék,
hogy többet legyünk fent,
mint lent a porban?
Mit kell ahhoz tenni,
hogy a napot elérjük,
hogy fényét, melegét érezzük?
Miért nem sikerül mindenkinek minden
miért van másnak az ami nekünk nincsen?
Miért süt másra szebben a nap,
pedig nekem te is itt vagy!
Már nem elég ,hogy fogod kezem,
már nem elég az amit mondasz nekem!
Többet szeretnék az élettől,
boldogabb , gondtalan napokat.
Szeretném ha többször mondanád,
amit ki kellene mondani,
s nem magadban tartani.
Pörgesd nekem a kereket,
pörgessük együtt, még lehet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése