Evokáció
József Attila.Este volt s a bőrünk összeért
Hajnali fény táncolt velünk
szikrát szórt a vágy, játszott az érzelem
ott a pompás, szerelmes reggelen
akkor mikor a nap tüze hevített
életre kelt végre a szenvedély
eggyé váltam én,
egy voltam én veled!
Mindig ezt akartam,vágytam,
mindig, mikor csak ábrándoztam.
S ó titkok, valós álmok, tudom meg sosem csaltok,
elhoztátok őt ide hát nekem!
Félek,vége lesz egyszer,a sors gonosz,
félek nagyon, hogy elvesz majd tőlem ,
megint úr lesz bennem a rút magány,
fájdalmas lét!
Zokogok akkor hideg sivár éjszakán,
lelkemben szuicid gondolat
ülepszik s a sors álnokul majd nevet rám!
Miért büntetsz így te feljebbvaló?
miért jó neked, ha könnyezem csak és fájok,
megszabadulni tőled ,hogy lehet?
hagyhatnád hát ,hogy egy legyek vele,
engedd boldogságom szabadjára
mert vele teljes lesz az életem,
vedd le gonosz átkodat végre rólam ,
had éljem még ezt a szerelmet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése