Honnét jöttél hirtelen, nem is tudom,
képzeletemben újra összeraklak,
pirkadatban álltál ott a balkonon,
hajadban napsugár játszott
szemedben láng lobogott,
szád csábítóan mosolygott,
hajad táncolt a hajnali szélben,
szívem remegett-e látványra,
a vágy végigfutott testemen,
kezem már nyújtottam feléd,
hittem benne elérhetlek,
de csalóka volt reményem,
a semmit érintette kezem,
nem voltál más, látomás,
a képzelet játszott velem,
a hajnal ,a vágy, fátylat borított elmémre,
nem tudtam mi a való és mi a hamis,
megtört szívem fájón dobbant,
mégis a csalóka álmomba álmodom magam,
ha kell ezerszer , örökké, hol látlak majd,
hol ott vagy velem, s nem csak a képzeletem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése