Mennyekig repítettél
Hirtelen jöttél el, nyertem pár évet még
veled,pár pillanatnyi varázst,
őrült szenvedélyt, melyben ott volt
a te meg én, de mikor összeért testünk,
mikor a vágyunk magasba röppent,
nem tudtuk hol a te meg én,
egyek lettünk, egy test egy lélek,
mely összefonódott a szenvedélyben,
gondolkodni nem volt időnk,
a tettek önmagukért beszéltek,
a múltunk fájó örvénye akkor ott elveszett,
a jelen létezett, az jelentette a mindent,
a jövőre még, hogy hogyan miképp lesz,
nem is gondoltunk, nem értünk rá,
két kiéhezett test voltunk, mindent akartunk,
ott és akkor, azonnal ,hiénaként estünk egymásnak,
fájtam, de most jól esett ez a fájdalom,
ezt nem keserűség szülte,nem nyomor,
ezt a szerelem keltette életre,
erős vagyok általad, méltán viselem sorsom,
nem fejet lehajtva, nem megalázkodva,
emberré érlelt újra a szerelmed,
felemelt a porból, fel a mennyekig,
nő voltam,lettem, szerelmes nő megint!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése