Ács Nagy Éva
Holnap elhalkul a szó
A gondolat átsuhant az álmaimon,
fájdalmat okozva amerre ment,
fájdalmat és keserv ébredést,
mennybe vágytam s pokolba érkeztem,
hol minden sivár, szürke köd lepte föld,
a fényt takarja el arcom elől,
az éltető erőt szívja ki belőlem -e hely,
élve temetve vagyok itt,
múmia leszek ,báb, éltem az ördögök rángatják,
fájdalmam van, vérzek, ordít bennem még
valami , kicsit még, s aztán holnap már
halkabb leszek,holnap elhalkul a szó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése