Macskajaj

Ács Nagy Éva
Macskajaj

Mily sötét ez az éj,
a hold épphogy világit,
fogyóban van,
emlék kereksége,
s a macskánk most
sajtnak képzelte.

Kicsi mancsát az égnek
emeli,hiszi ő, hogy elérheti,
de hiába nyújtózkodik,
hiába ácsingózik,
csoroghat nyála,
nem lesz sajt a hold,
s nem lesz ő kelmének vacsorája.

Macskánk keservesen nyávog,
segítséget kérne,remélne,
hátha van aki megszánja,
lehozza neki végre,
üres nagyon a gyomra,
hangosan korog,
de feladja,
elfáradva ő most
hazakullog.

Ajtó előtt várja a tálka,
benne illatozik, csábítja
húsos falatkája,
gondolt rá gazdája,
tudta éhes lesz
ha csavargását feladja.

Elkezdődik a macska roham,
nem gátolja őt holmi tüskés lugas,
ugrik hamar,hogy bendőjét tömje,
s fogadkozik, nem megyek én többet el
az erdőbe, elérhetetlen álmot
nem kergetek,sajtot inkább nem eszek.