Ember, ne nézz fintorogva rám,
kitaszított vagyok, de még ez az én hazám,
habár nincs tető a fejem felett,
nincs ágyam, nincs kenyerem,
szatyorban hever múltam s életem,
pálinka szagú a leheletem,
voltam egykor rendes ember,
otthon család is várt rendben,
de sorsnak volt furcsa játéka velem,
a bank elvitte mindenem,
vesztettem, múltam, jelenem,
vesztettem jövőm,s vagyok most nincstelen,
de még Magyar, még ember, akkor is ha roncs,
testem még nem lepte el a rossz,
álmodom még itt a kőpadon,
álmodom újra az otthonom,
várnak rám, ölelnek kacagva,
fejem teszem puha illatos párnámra,
konyhámban illatozik a finom kalács,
de álmom hideg, mert a valóm rideg,
a hajnalok a padon érnek,
pálinkám elfogyott ,mellettem csak
üveg díszeleg,a nylon szatyor zörgése
a jelenben ébreszt!
Ember, ne nézz fintorogva rám,
hogy itt vagyok, nem az én hibám!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése