Álmok mécsese
Szeretném a fájdalom könnyet elapasztani,
gyászoló özvegyek álmait valóra váltani,
a mécses örök lángjában sóhajuk ,vágyuk ég,
a szívükben szerelmük még elevenen él,
de szemük fénytelen, fájdalommal teli,
kezük eleven test helyett már csak a hideg hantot öleli,
gyászfátyol alá fúj a szél, szőke fürtök nincsenek,
őszbe mentek át a tincsek, melyek egykor
vállakra omoltak, melybe egykor szerelmes
kezek túrtak, néma száj, zárt ajak,
nem dalolnak már vágy szavak,
gyászba vonult át az eleven lét,
a fájdalom ,a hiány roncsolja az eddig ép elmét,
őrült tettek, őrült gondolatok sorakoznak,
mécsese ég a gyászolónak, álmok lángra borultak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése