Anyám tudd, jó vagyok
Magzati énem megszűnt bennem,
ahogy világra jöttem, fejlődött az orgia,
mázam, szépségem leolvadt arcomról,
feslett, festett lett és rútult arcom,
kinőttem habos, fodros, tiszta létem,
életem azóta csak az utcán élem,
anyám! én jó vagyok!
Elhagytam valahol a copfokat,
el a biztonságos szülőhelyem,
anyámat akkor zsarnoknak hittem,
hittem, s minden elöl menekültem,
érzéketlen semmi közepébe érkezve,
hajam már tépett, a szél borzolja, fésüli,
anyám én jó vagyok!
Szoknyám rövid, combom közepéig sem ér,
egyre többet mutat belőlem,
ártatlan bájam, csillogó szemem eltűnt,
elveszett valamikor az évek során,
arcomon ránc, púder, festék örökös nyoma,
mely barázdát vésett vonásaimba,
anyám én jó vagyok!
Vérvörös ajkamon az élet, keserv habzó volta,
púder adjatok gyorsan, még arcomra, még!
Takarja, leplezze el a kiélt létemet,
fedje el a nyomort az átélt orgiákat!
Magzati énemből nem maradt már semmi,
semmi mi én voltam valaha neked,
anyám én jó vagyok!
Hát most akkor én kivé váltam?
hová lettem? szolgája lettem sorsomnak, neki!
Szánakozó tekintetek kísérnek éjjel, nappal,
s kísértenek köpködések átkok, s az igaz álmaim,
jó vagyok hiszem, jó ott még tudom,
még nem fertőzött meg a nincstelen lét, az utca,
anyám én jó vagyok!
Ott a báj, a mosoly gödre arcomon,
ott még nem takargatom valóm,
nem kell púder, rúzs, s nem festék,
anyám ! hallod ? hallgasd , felsírok,
siratja magát száműzött magzatod!
Anyám! én tudod akkor is jó vagyok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése