Szonett CXVII (117)
Írta:Ács Nagy Éva
Álmaimban majd megőrülök érted,
Elképzellek , hogy vársz rám mezítelen,
Szemem kalandozik izmos testeden,
Vágyam, hogy énem örök asszonnyá tedd
Mégis mindig mikor már felébredek,
Semmit ölel, kutat utánad kezem,
Magány borul rám, beteg lett a lelkem,
Asszonyi létemre sehol sem lelek!
Rideg minden ,állok csak, reményt vesztve,
Titkos vágyam álmaimban keresve,
Várlak! de tudom ,hogy már sosem jössz el!
Az éj varázsa messzire vitt tőlem,
Küzdök vele, hogy még kicsit elérjem,
Csendben, sírva,álmom tán életre kel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése