Fekete virágom
Október volt, mikor elmentél,
szél fújt csak, még el sem köszöntél.
Szívembe markolt a jéghideg,
eső esett, testem remegett!
Október volt, egyedül hagytál,
fájdalom volt velem és magány.
Ítéltél engem sötétségre,
lelkemben már sosem lesz béke.
Október volt, féltékeny voltam
a földre, s én hozzá simultam.
Tested most már végleg az övé,
bánatom lett keserű könnyé.
Október volt, hallgatom a csendet,
mit a sorsom nekem teremtett.
Lassan dér lepte el a földet,
kertemben fekete virág termett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése