Békét kötnék
Emelem kalapom,
viselem sorsom,
csendben, nem kiabálva,
békét kötve a világba,
beleszőni álmokat,
hímezni rá vágyakat,
lebontani a könnyeket,
gombolyítani szeretetet,
varrnék rá, csilingelő kacagást,
eldobnám az álarcot, s a palást,
zsebébe tömnék sok kenyeret,
nem látnék éhező embereket,
a mindezt szivárványszínben,
soha többé csúf feketében,
hát én ilyen világot kötnék,
igen, ha egyedül tudnék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése