Szonett 104
Írta: Ács Nagy Éva
Farsangi álarc takarja arcom,
Nem látszik így rajt tán a sok sebhely.
Álmosolyom pedig nem lesz közhely,
Éj köpenye, fedi el a gondom.
Ma csak nevetésből áll a világ,
Elfedni kell a mindennapokat.
Temetni most a fájó pontokat,
Varázs ez, pompázok mint egy virág.
Köpenyem alá sepertem múltam,
Zene van, tánc van, s én kivirultam.
Sose voltam ilyen boldog mint most!
Álarcom, leplezd valóm el mindig ,
Nevetni akarok én a sírig!
Átkozni ,ki jóról rossz képet fest!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése