Szonett. 107.
Írta: Ács Nagy Éva
Sétáltam, olyan szépen sütött a nap,
Hirtelen zápor zúdult a nyakamba,
Esett, és én álltam csak bőrig ázva,
Dörög, villámlik, hittem most agyoncsap.
Gondoltam, vége a mai sétámnak,
Csak azért sem, döntöttem, fel nem adom.
Mosolyogtam, oszolj rossz pillanatom,
Cudar idő, nem vet véget utamnak.
Elázva, de boldogan mentem tovább,
Daloltam, s eltűnt , a volt,s nincs délibáb.
S végre a nap is, hét ágra kisütött .
Különös séta,vegyes nap volt nagyon,
Eláztam, majd aszalódtam a napon.
Jó volt, kaland, még ha kicsit döcögött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése