Tét az élet

Ács nagy Éva
Tét az élet
 
Sötét folyosó,, hideg és sivár,
hol fázik, remeg aki itt vár.

Ez itt a bírósági épület,
ide hozzák a vétkeseket,
ide hívják a pereskedőket.

Ülök a folyóson, szívdobbanásom
szinte hallom,
ő akiért remegek bent van vallatón.

Osonok az ajtóhoz,
fülem rátapasztom,
nem szólok,
de csak a légy zümmögését hallom.

Nem hallom a párbeszédet,
Istenem vajon mi lesz az ítélet!

Várom,ezen múlik sorsunk,
jobb lesz vagy teljesen összeomlunk.

Csend, nem hallok semmit,
ez a csend engem megőrjít!

Tudom nem bűnös ,
nincs bűne csak annyi,
egymásba tudtunk szeretni.

Felvállaltuk azt ami nincs,
de egymásnak mi vagyunk a kincs.

Még mindig csend,
de nyílik az ajtó,
ítélet nem oly borzasztó.

Fizetni kéne, de nincs miből,
fizetni nem lehet a semmiből.

De egymásra nézünk ,
elfagyott a remegésünk,
nevetünk, mi még élünk.

Istenem óvd őt meg nekem,
óvd mert én szeretem!