Szonett.106
Írta Ács Nagy Éva
A hajnali fény volt a barátunk,
Suttogtuk a szerelem szavait.
Átéltük a vágyunk hullámait,
A hajnal volt szerelmi palástunk.
A hajnal volt szerelmi palástunk,
Egymást átölelve, csókok között.
Lelkünkbe végre béke költözött,
Lebegtünk, szinte az égig szálltunk.
Lebegtünk, szinte az égig szálltunk,
Beteljesült most a régi álmunk.
Csak te ,és én, már örökre együtt.
Csak te, és én, már örökre együtt,
Szívünk dallama ,egy ütemre üt.
Vérünk izzik, a vágy benne jól fűt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése