Most nem álmodom
Ködöt szitált elém a februári reggel,
a dér csodaszép csipkét szőtt a fákra,
csodáltam, azt hittem álmodom,
de a fagy csípte arcomat,
könnyeim , jégcseppé fajultak,
reszketve a hidegtől felébredtem,
lelkem felmelegedett a kikelet
zajára,a madarak dalára,
a zöldellő pázsit illatára,
már nem fáztam , cseppet sem,
s tudtam most nem álmodom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése