Rettegés alkonyattól pirkadatig
Szélvészt játszottam az alkonyattal,
hittem, győzhetek,de eljött,
próbáltam legyőzni árnyait,
a vérszívók elöl a fák közé szaladtam,
teljesen ellepték testem,
rettegtem , sírtam, hangtalanul,
megnyugvást kerestem, felajzott
lelkemnek, sebzetten vártam,
csend volt, szívem dobogását messzire
vitte a közeledő éj, remegtem,
vártam, a fák lombjait gyengéden
cirógatta a szél, sötét volt,
de fent már láttam világosodni ,
láttam a hajnal gyönge világát,
mely legyőzte a hatalmasnak hitt
éj leple röpke öröm táncát,
vártam tovább, vártam, hogy
átöleljen végre a pirkadati fény!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése