Nyár volt
Nyár van, tűz forró, izzó nyár,
de most rám talált a magány.
ülök a kávézó teraszán,
nézek magam elé mélán.
Nyár van, gondolatom messze
szalad, emlékszem egy percre
mellettem ültél, kezem fogtad,
s közben a fagylaltunk elolvadt.
Nyár volt, kacagtunk boldogan,
éltük életünk gondtalan,
nem érzékelve a múló időt,
nem látva a közelgő felhőt.
Nyár volt, a mi szerelmes nyarunk,
eső ha eshetett, ázhattunk,
mezítláb szaladtunk a tócsába,
kacagva léptünk egymás nyomába.
Nyár van, és jöttek a gondok,
értek bennünket viharok,
nyakunkba szakadt a zápor,
elkábított a pillanatnyi mámor.
Nyár van, s most mégis fázok,
torkomban fagylalt gombócok,
szívemben jeges a dobbanás,
nyár volt, régi, izzó boldogság!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése