Talán holnap megint
Nem esdeklek koldusként, hogy szeress,
nem kéregetem a szeretetet,
mert az csak sajnálat lenne,
az ég világon semmit sem jelentene.
Nem vagyok náladnál rosszabb,
emberből vagyok, abból gyúrtak,
vannak hibáim, kinek nincsenek,
de én nem fedem el őket.
Nem húzok fejemre vizes lepedőt,
vagy idő előtt szemfedőt,
ha szeretsz szeress önmagamért,
ne szeress magadnak kitalált álomképet!
Ne forgasd ki önön valómat,
fogadd el velem hibáimat,
nem esdeklek, nem adom meg azt
az örömet, hogy rajtam úrként csak nevess.
Rabod nem leszek, szerelmed akartam,
de te ezt a szerelmed sárba tiportad,
tapostad, gyűlölködve, ellenségesen,
mint had vezér a csatában, pöffeszkedősen.
Hitted győzhetsz, és koldulni fogok,
de tudod, azért sem, nem fogok!
Ember vagyok, és lehet büszke.
Miért ne lehetnék,? kit megaláznak azt
hevítheti a büszkeség,hát engem kicsit
hevít, mert fájnak a kimondott szavak,
fájnak , pusztítva sebzett lelkemet.
Hitted, hogy a szerelemben lehet gyűlölet?
Hát lehet, lehet egyszerre mindkettő,
gyűlölni miközben szeretsz,
hát furcsa szerelem kicsit ez!
De várom mégis, hogy közeledj, magadtól,
hogy átölelj, s azt mond ez nem volt jó,
valami hiba csúszott a gondolatunkba,
valami félre siklott a bolond pillanatba!
De talán a holnap mindent megold,
vadcsaták után , hol nem folyt vér,
hol nem tapostuk el féregként magunk,
és a bánatba nem haldoklunk,
kisüthet a nap holnap újra még.
Mondjuk szívem ölelj csak át, ölelj csendesen,
hadd legyek újra kedves neked, veled!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése