Elengedtelek
Elvitte az ősz a vágyaimat,
tovalibbent vele a nyár,
meghaltam kicsit,
hitem eltűnt a színes avarban,
mint holdkóros bolyongtam az éjben,
kerestelek, elestem, felálltam,
s mentem tovább, és akkor
álmodtam, ott voltál fent
a fák csúcsai mögött,
a havas hegytetőn,
hallottam szavaid,
mintha mennydörgés lett volna,
kérted menj , csak menj, ne nézz hátra,
menj előre a tavasz vár!
Ott és akkor kóbor lelkem megnyugodott,
elengedtelek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése